Karácsonyi ének Karácsonyesték. Mindegyik más. Mindegyikre emlékezünk. Vannak köztük olyanok, amelyek mégis kiemelkedők, ezen karácsonyok szelleme időről időre újra meglátogat minket. S mi örömmel fogadjuk őket. További karácsonyok: Murányi Tünde » Szvorák Kati » Karinthy Márton » |
Kisvárda, sültalma-illat mindenhol szalad vissza az időben évtizedeket ifjabb Béres József. Ő kisfiú még akkor, édesapja pedig egyelőre nem feltaláló, hanem laboratóriumvezető az Állami Gépállomás kisvárdai laboratóriumában. Édesanyja tanítónő. Nagyon szerény karácsony volt az arrafelé, semmi mai értelemben vett csillogás
Disznóvágással indult a nagy készülődés, összejött a nagyobb család a szülői háznál, leölték a disznót, feldarabolták, és ment mindenki haza a kocsonyahússal És innen jön a következő emlék: az első főzetű meleg kocsonyalé íze szenteste! Ez egy furcsa szabolcsi szokás, nem vártuk meg, míg kihűl, úgy ettük a rántott hal meg a sült krumpli mellé. De mi, gyerekek is besegíttetünk. Előttem van, ahogy nővéremmel pödörjük a csigatésztát, olyan kis púpos végű pálcikával. És az ital? Gyártottuk szorgalmasan a likőröket Mentünk, szereztünk innen-onnan egy kis szeszt, hozzákevertünk némi aromát, cukrot, még most is a számban érzem a császárkörte ízét! És mekkora öröm volt összeragasztgatni a saját készítésű papírdíszeket! Az már kevésbé, mikor ragyogó arccal igyekeztem felapplikálni a fára, és széthullott az a sok színes papírláncszem
További karácsonyokról a Nők Lapja december 21-én megjelenő 51-es számában olvashatsz!