 |
A földszinten gyülekezünk, a 12 személyes étkezőasztalon keksz, croissant, teásbögrék sorakoznak. Amíg várjuk, levetítenek nekünk két epizódot az új tévésorozatából. Nyáron ugyanis egy öreg VW-mikrobusszal bejárta Olaszországot, le egészen Szicíliáig. Hol mókás, hol ijesztő helyzetekbe került, de a szokásos Jamie-s humorral mászott ki minden csávából. Remélhetőleg tavasszal a magyar nézők is láthatják a sorozatot.
Aztán másfél órás késéssel hirtelen betoppan Jamie. Egy másik interjúról jön, azzal csúsztak el. Általában ilyenek a hétfői. Bemutatkozás, kézfogás: hatalmas a keze, jó meleg, megszorítja az enyémet. Körbeüljük az asztalt, a mackós dán kolléga faggatja először. Furcsán érzem magam. Az elmúlt egy hétben minden ismerősöm felsikított, amikor meghallotta, hova jövök, és most, amikor itt vagyok, egyszerűen nem hiszem el. Szürreális érzés.
Amúgy Jamie pontosan olyan, mint a tévében. Mosolygós, beszél vég nélkül, egyik témáról a másikra ugrik. Kérdezni legfeljebb akkor lehet, ha éppen levegőt vesz. A sorozat alapján készült, Jamie Itáliája című új szakácskönyvét egész Londonban óriásplakáton és a buszokon hirdetik, az angol nyelvű változat nálunk is kapható a nagyobb idegennyelvű könyvesboltokban.
Fúrja az oldalamat, hogy miért éppen az olasz konyhával foglalkozik. Előbb-utóbb ez a téma minden szakácsnak az eszébe jut, mint tuti sikerrecept. Jamie is beállt volna ebbe a sorba? Vagy mégiscsak nyújtott neki valamilyen plusz értéket az olaszországi kirándulás?
Megmondom őszintén, pár hétig szerettem volna magam lenni. Ne csörögjön a telefon, ne kelljen megbeszélésekre rohannom, és hadd próbáljam ki magam egy új közegben. Méghozzá szicíliai halászok között. Különben is, a fél életemet azzal töltöm, hogy újdonságok után kutatok, amelyeket aztán beépítek a receptjeimbe.
Na jó, látom nem lehet elterelni a témáról. Úgy lelkesedik, mint egy gyerek. Csillog a szeme, miközben az út során megesett kalandokat, a felfedezéseket meséli.
Egyes receptek olyan régiek, hogy még nem szerepel bennük paradicsom. Ez az általunk tősgyökeres olasznak vélt zöldség ugyanis Kínából került Itáliába. Az egyik helyen egy apácakolostorban főztem, ők bezzeg nem engedték, hogy a négyszáz éves receptjüket elrontsam paradicsommal.
Jamie-t teljesen elbűvölték az olaszok. Már csak azért is, mert úgy élnek, ahogy Jamie szerint mindenkinek kellene. Sokszor hangoztatta már, túl sok húst eszünk, elég megnézni a szakácskönyveit, a receptek fele úgymond vegetáriánus.
Dél-Itália mindig kegyetlen és szegény vidék volt. Ez a receptekben is tükröződik, maximum két-három összetevőből állnak. Azok viszont minőségi alapanyagok, melyeket a heti gazdapiacokon szereznek be. Megfogott ez az egyszerűség, mértékletesség. Áttételesen úgy fogalmaznék, az a világ baja, hogy mindenki túl sok szószt tesz a tésztájára
Teljes cikkünket a Nők Lapja Évszakok december-januári számában olvashatja el.
