Egy óra ne viccelj, mindenre elég! mondtam. Egyébként sem akarok vásárolni.
Én igen! Már olyan régen nem vásároltam magamnak, úgy terveztem, majd itt bepótolom. Gondoltad volna például, hogy nincs egy farmerem sem?
Bevettük az épületet, és megvadultunk a látványtól. Rengeteg márkás cucc halmozódott ott, elképesztően olcsón. Kupacban álltak a bőrtáskák, tökéletes rendben a kosztümök, és egy egész emeletet kaptak a farmerek. Én nem akartam vásárolni mondjuk, máig nem értem, miért vettem magamnak kilenc pár Ralph Lauren sportzoknit, biztosan elment az eszem, de legalább más nem gyűlt a kosaramban (illetve gyűlt, de erőt vettem magamon, és időről időre kiürítettem a kosár tartalmát). Kata viszont újonnan született szenvedéllyel próbálgatta a farmereket, így, harminc körül nyilván fájdalmas a felismerés, hogy még sosem volt farmernadrágja (hol éltél, egy másik bolygón? úgy emlékszem, ezt megkérdeztem, vagy csak akartam).
Megláttam a kozmetikai osztályt. Magyarországon sosem őrülök meg, ha meglátok egy-egy sminkest itt beálltam a sorba, mert feszített a vágy, hogy végre kapjak egy tökéletes sminket. Helyes, barna hajú, kakaóbarna bőrű lány volt a szakember, elemezte, nézegette a bőrömet, különböző ecseteket és tégelyeket vett elő, én meg félig lehunyt pilláim alól is láttam, hogy Kata farmerekkel a karján suhan át időnként a színen.
Emlékszem, viccből mondta, hogy kijön utánam New Yorkba. Én komolyan kértem: gyere! És jött. Kiderült, azért félt egy kicsit. Alig ismertük egymást, oké, néha vacsoráztunk együtt négyesben, de mi van, ha nem bírunk eltölteni valamiért három éjszakát egy szobában? Én nem féltem, annyira pikírt humora van, hogy már rossz nem lehet együtt, gondoltam, aztán, amikor első este a 7. sugárúton oldalassteak helyett ehetetlen főtt (!) oldalast hozott ki nekünk a pincér, és bosszankodás helyett csak röhögtünk mindketten, már sejtettem, hogy nem lesz rossz együtt. Legalábbis három éjszakát biztosan kibírunk, főleg azután, hogy az összesimulósra tervezett franciaágyas szobát sikerült kicseréltetnünk egy kétágyasra.
Kicsit tartottunk attól Budapesten, hogy máshová akarunk majd menni, mást akarunk látni, máskor és máshol enni… Kiderült: ugyanoda indulnánk mindketten, a Metropolitanben egyből a francia impresszionisták termei felé vettük az utat, elosztottuk magunk között az ott látott festményeket (még Monet-t is hagytam neki, igazán nem tarthatott önzőnek), ugyanakkor aludtunk bele a musicalbe a Broadway-n (a tizenkét éves whiskytől), és mindketten kétóránként kapunk éhségrohamot, úgyhogy magunk is meglepődtünk, mennyire jól kijöttünk egymással.
Csak a sminkelés közben árnyalta egy kis feszültség a kapcsolatunkat. Éppen egy nagyon finom, puha ecsettel vitte fel a sminkes az arcomra a gyönyörű árnyalatú, selymes alapozót, amikor Kata megjelent:
Negyed három van, muszáj indulnunk! Háromra kértük a szállodához a taxit mondta, majd döbbenten ráeszmélt a helyzetre. Te mit csinálsz itt?
Sminkelnek, nem látod?
Lekéssük a gépet. Gyere, hagyd már az egészet!
Közben a sminkes már a szemhéjfesték-palettán keresgélte a hozzám illő színeket.
Nem tehetem. Mindjárt kész vagyok, aztán csak kifizetem a zoknikat mutattam a kosárra.
Ennyi zoknit vettél? csodálkozott, majd folytatta: Lekéssük a gépet.
Ötpercenként bemondta a pontos időt, meg némi szemrehányással illetett, de a sminkes lány igazi művész volt, nem hagyta magát sürgetni. Számomra megállt az idő. Egyszerűen nem jutott el a tudatomig, micsoda képtelen helyzet: nyugodtan ülök egy New York-i bevásárlóközpont kozmetikai részlegén, és címlapsminket készíttetek, miközben mindjárt felszáll Európa felé a gép nélkülünk.
Háromnegyed három! szólt rám szemrehányón Kata, amikor végre kiszálltam a székből.
Oké, fizetek, és mehetünk rohantam el a zoknikkal a pénztárhoz. Amikor visszaértem, a következő látvány fogadott: Kata kényelmesen, elégedett mosollyal ült a székben, és a sminkes éppen elkezdte az arcát alapozni. Megőrültél? Lekéssük a gépet! szóltam rá.
Smink nélkül nem megyek válaszolt Kata angyali mosollyal.
Nem szoktad sminkelni magad!
Mert nem tudom. Most fogom megtanulni.
Mooost? hüledeztem. A gép
De erre már nem is válaszolt, csak lehunyta a szemét, hogy a lány az ecsettel könnyebben végigsimíthasson a szemhéján, és úgy tűnt, relaxál. Hát jó, gondoltam, és kerestem egy tükröt, amelyben a saját sminkemben gyönyörködhettem.
Kata háromnegyed négykor lett kész. Megtanultunk sminkelni, és ez megerősítette újonnan alakult barátságunkat.
A megrendelt taxit lekéstük, a gépet viszont elértük.
Tökéletes sminkben érkeztünk Budapestre.
