Nõiség útravalóul

Szó nem volt nővé válásról, az esetleges fájdalom miértjéről, a női test működéséről, várandóságról, hogy a változókorról már ne is beszéljünk. Gondolom, sokan indultak útnak hasonló „jó tanácsokkal”, gyűjtöttek hozzá rémhíreket, téves információkat barátnőktől, fásult orvosoktól, és lett egy képük a nőiségükről – ünnepek, szép élmények nélkül, csodák helyett bajokról. Pedig másként is lehet.

– Nemrégiben a kezembe került egy tamponokat és intimbetéteket gyártó cég „nagylányoknak” szóló felvilágosító füzetkéje, és elképedtem a benne megfogalmazott tanácsokon – meséli Hoppál Bori, testtudat-oktató, szülésfelkészítő, dúla. – A füzetből – amely biztos, hogy sokak „beavatója” – az derült ki, hogy a női test nem más, mint potenciális veszélyforrások halmaza. A nőknek rendszeresen méhnyak- és mellrákszűrésre kell járniuk – de azért, mert különböző bajokat hordoznak, amelyek bármikor felüthetik a fejüket.

Ezzel vezetik be a tizenhárom éves lányokat nőiségük rejtelmeibe. Ezek után, ha a serdülő lány rászánja magát, hogy pár éven belül elmerészkedik élete első nőgyógyászati vizsgálatára, biztos, hogy eleve rettegve fog érkezni, mert úgy tudja, hogy itt aztán halálos veszedelmek várnak rá. De ami ennél is nagyobb baj, hogy a rendelőn kívül is bizalmatlanul fordul majd a teste felé. Amikor a tükörbe néz, soha nem a szépet, a termékenyt, az egészségeset látja, mivel senki sem beszélt neki szeretettel a nőiségről. Sajnos, a mai anyák generációját sem tanították meg arra, hogy normális viszonyban legyenek a testükkel, így nincs olyan tudásuk, olyan pozitív testélményük, amelyet átadhatnának lányaiknak. Ezt az áldatlan helyzetet tetézi még a reklámok világa. Innen csak azt halljuk, hogy a nő, a maga természetességében „kevés” – akkor lesz vonzó vagy csak „elég jó”, ha szőrtelen, szagtalan, ránctalan, és persze a legnagyobb titokban éli meg szervezete változásait a menstruációtól, az esetleges fertőzéseken át a klimaxig.

A nő, ha nem színtelen, szagtalan

– Hogyan lehet másképp? Első lépésként próbáljunk más szemmel tekintetni a saját testünkre! – folytatja Hoppál Bori. –Fedezzük fel újra a női test ősi bölcsességét! Kezdhetjük a menstruációval! Egészségünk legtermészetesebb megnyilvánulásából havibaj lett, amelyet titkolni kell. Minden reklám azt sugallja, hogy ezek a napok ugyanolyanok, mint a többi, ugyanúgy kell viselkednünk – lehetőleg fehér nadrágban bicikliznünk –, teljesítenünk, mint máskor. Mint egy férfinak. Félreértés ne essék, nem a vatta-korszakot sírom vissza, de mi nem így vagyunk kitalálva! Ez a nőiség ünnepe, amikor kifinomult érzékenységgel vagyunk jelen a világban, hiszen a női teremtő erő misztériumával kerülünk kapcsolatba. Arról, hogy ilyenkor hónapról hónapra esélyt kapunk, hogy kicsit lazítsunk a tempón, belülre figyeljünk, gondoljuk át, milyen változások történtek velünk, mi az, amit elengedhetnénk, senkitől sem hallunk, azt halljuk csak, hogy ne vegyünk tudomást erről az időszakról.

De nem tudjuk elzárni magunkat ettől a nagyon fontos testi történéstől – ha elnyomjuk, kiköveteli a magáét: görcsök, nőgyógyászati problémák „képében”. Mit tehetünk? Ha nem hallgattatnánk el azonnal testünk jelzéseit – fájdalomcsillapítókkal, hormonokkal –, akkor kiderülhetne, hogy segíthet a jóga, a gyógytea, vagy más természetes módszer is. Tíz nőből nyolcnak állandó gyulladásos problémái vannak, és nem múlik a gyógyszerek hatására sem – miért? A kezelés mellett, érdemes belegondolni a lelki okokba is – akárcsak a fertőzések, szexuális problémák esetén. Itt van a PMS (a menstruációt megelőző tünetek együttese) – a mi kultúránkban betegség, régen a nő érzékenységének megnyilvánulása volt, felkészülés a „virágzásra”, ahogy a menstruációt nevezték. A nő ekkor elvonulhatott, a férfi pedig tiszteletben tartotta ezt, nem hisztiként könyvelte el.

A teljes cikk a 3. heti, január 18-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.