Aktuális

Tûzön-vízen önismeret

– Ez az egész az önismeretrõl, önmagad megismerésérõl szól – foglalja össze lassan húsz éve tartó szenvedélyét Tamás. A harminckilenc éves férfi egy jól menõ tanácsadó cég tulajdonosa, nõs, két kisfiú édesapja.




A hét témája a Nők Lapjában:
Mentsétek meg lelkeinket!

Tegye fel a kezét, akinek manapság nincs valami lelki nyavalyája! Tökéletesen érzi magát a bőrében. Nem fél, nem szorong semmitől. Még a haláltól sem. Nincs egy darab régről megmaradt, vagy frissen szerzett komplexusa sem. Mindig képes felismerni, kimutatni, vagy egyáltalán úgy igazából megélni a saját érzéseit. Akár a sírásig… Nem hazudik soha önmagának. Csak kapaszkodna valamibe (valakibe), bármi (bárki) legyen is az…

További írások:

• S.O.S.! »

• Keserű pirulák » 

• Elfogadni mindent… »

Az összeállítást készítették:
Dobray Sarolta, Bus István, Kertész Gábor
 
– Kíváncsi a természetem… Mindig is ilyen voltam, ezért is kezdtem érdeklődni a különböző önismereti módszerek iránt. Elsőként – még egyetemista koromban – a Darnell tréninget próbáltam ki. Bevallom, nem igazán tetszett… Túl direkt, túl durva módszer volt, ami az introvertált embereknek felszabadító élmény lehetett, de nekem, aki mindig is nyitott és életvidám voltam, inkább ijesztő. Aztán elkeveredtem egy pszichodráma csoportba, ami mindmáig a legmeghatározóbb élmény számomra. A csoporttalálkozókon rengeteg hatás ért: néha elgondolkoztató, néha kiborító, néha vidám… ám szinte mindig katartikus.

Tanultam önmagamról, másokról, a problémák valós természetéről. Később – a pszichodráma mellett – kipróbáltam más „játékokat” is. Ilyen volt például a Playback, egy improvizációs színjátszási forma. Itt a társulat tagjai a közönség személyes történeteit adják vissza spontán a színpadon. Érdekes, hogy számomra nem is az előadások voltak a meghatározóak, hanem az a néhány hét, amit „színésztársaimmal” együtt töltöttünk, hogy egymásra hangolódjunk, hogy megtanuljuk egymást. Ez valami nagyon intim dolog. Hozzászokni az érintésekhez, a hangerőhöz, az apró, ki nem mondott jelzésekhez… Sajnos az elmúlt hat évben már nem volt igazán időm foglalkozni az önismereti tréningekkel. Sok a munka… A legutolsó módszer, amit kipróbáltam, egy Frank Gardella nevű férfi nevéhez fűződik. Ő a Gestalt pszichológiai iskola gyakorlatait fejlesztette tovább, és így alakított ki egy interaktív, igen direkt önismereti tréningrendszert. Például egyik alkalommal fél napot töltöttem el úgy, hogy bekötötték a szemem, és csak a spontán mellém kijelölt társamra támaszkodhattam. Csakis az ő segítségével tudtam járni, enni, inni, megtalálni a mosdót… Megéltem a teljes kiszolgáltatottság érzését. Utána pedig megbeszéltük, ez mit hozott ki belőlem, min kellene esetleg változtatnom.





De egyéni módszereket is próbáltam. Először a pszichoanalízist, de az egyáltalán nem tetszett az interaktivitás hiánya miatt. Később rátaláltam a hipnoterápiára, ami viszont nagyon sok jó élményt adott. Ez nem az a fajta hipnózis, amire az emberek a szó hallatán gondolnak. Itt a terapeuta – miközben te egy ellazult, relaxált állapotban vagy – képeket vetít eléd (erdőben sétálsz, eléd ugrik egy kisállat, a szemébe nézel stb.), majd közösen megbeszélitek az élményeket… Folyamatosan keresem az új területeket, érdekességeket, módszereket. Ha tetszik, megpróbálom kihozni belőlük mindazt, amit adni tudnak nekem, ha nem, továbbállok. Kipróbáltam például a tűzön járást – ha az ember mezítláb átmegy az izzó parázson, rájön, hogy rengeteg mindent el tud érni, ha képes túllépni az évek során az agyában kialakult gátakon… Vallom, hogy jobb lenne a világ, ha mindenki járna önismereti tréningekre.

A témáról bővebbet a Nők Lapja január 25-én megjelenő 4-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top