A hét témája a Nők Lapjában: További írások: |
Talán csak visszaigazolásra volt szükségem, hogy igenis kellek nekik? Hogy lehetne, ha akarnám ? A feleségemet három hónap együttélés után vettem el. Utána nagyjából ugyanennyit maradtam vele. Mert egyszer nem volt őszinte. És akkor kezdtem jobban figyelni őt. Észrevenni az összes hibáját, fogni a fejem, hogy mekkora hülye voltam , és menekülni!! Akkor azt mondtam, soha többé házasság. Fél év vad bulizás, csajozás Ennyi idő kellett, hogy úgy érezzem, undorodom magamtól, ez nem én vagyok. Hogy komoly kapcsolatot szeretnék! Megint a régi nóta Először az érzés, aztán hozzá a lány. A legutóbbi barátnőm jó helyen volt, jó időben. Szép is, kedves is. Még önmagát is feladta a szerelemért, vagyis értem! Ez volt az első hiba De akkor még csak lubickoltam az érzésben, lelkesen elő is hoztam a szokásos ötletet: legyen a feleségem, csináljunk gyerekeket És ő belement, a végén már ugyanúgy vágyott rá, mint
 |
| Baucsek Norbert |
De milyen jó, hogy végül nem lett senkitől gyerekem! Hiszen nem vagyok – voltam? – érett a dologra. Tán ezért torpantam meg mindig, amikor “élesbe fordult” a helyzet. Akkor éreztem, mekkora felelősséget készülök vállalni: senki sem akar csonka családot, gyerektartást, válást! De ez már múlt idő. Lenyugodtam. Nem kergetek illúziókat, érzéseket, két lábbal állok a földön. Mostantól nézek úgy lányra, hogy azt akarom látni, amilyen ő valójában. És ha az a lány olyan lesz, akire őszintén azt mondom, kell nekem, szeretem, akkor egy percig sem gondolkodom majd a házasságon, gyereken. Végül is, lassan harmincegy leszek
