A hét témája a Nők Lapjában: További írások: |
– Mit szólnál, ha a párod bejelentené, hogy gyermeket szeretne?
– Ha mindenáron szülni akarna, valószínűleg beadnám a derekamat, de azért megpróbálnám kitolni az időpontot Örömet-félelmet-szorongást éreznék: hogy fogom eltartani őket? Hiszen a családról való gondoskodás – a normális körülmények biztosítása – elsősorban a férfi dolga – ma is. Nem?
– Te mégis a bátrabb férfiak közé tartozol, hiszen felvállaltad a kedvesedet: közös lakás, közös ágy-asztal, kassza
– Mi különleges párnak számítunk a baráti körünkben, mert tényleg szeretjük egymást, összetartozunk. Azért vállalom Klárit “bátran”, mert ő más, mint a korosztályunkhoz tartozó, átlagos lányok. Összetehetem a két kezem !
– Milyenek az átlagosak?
– Két tipikus csoportjuk van (tisztelet a kivételnek, senkit sem akarok megbántani!): az egyik – közel a harminchoz – piócaként tapad, és már a
 |
| Németh Gábor |
– De te azzal a lánnyal élsz, akit neked rendeltek az istenek. Miért nem mered kimondani: holtomiglan-holtodiglan?
– No, ettől tényleg félek! Ahogy Klári is A szüleink élete, az idősebb ismerősök példája azt szuggerálta belénk, hogy az esküvőt törvényszerűen követi a válás.
– Nem minden esküvőt! Nem lehet, hogy az élettársi kapcsolat pont olyan, mint a házasság, csak a szabadság hamis tudatát adja meg…?
– Lehet Hiszen én éppúgy felelős vagyok Kláriért, mint te a férjedért. Talán néhány év múlva én is merek majd hinni a házasságban, de egyelőre erősebb a félelem.
A témáról bővebbet a Nők Lapja február 1-én megjelenő 5-ös számában olvashatsz!
