 |
Joaquin Phoenix: Mi az hogy! Punk rocker akartam lenni.
Milyen zenéket hallgatott?
Leginkább Beatlest.
Nem ellentmondásos ez egy kicsit?
Na jó, lebuktam (nevet).
Most, hogy a forgatás miatt ilyen intenzíven foglalkozott a zenével, gondolkozott azon, hogy megtanul játszani valamilyen hangszeren?
Tudom, hogy sohasem szabad azt mondani, hogy soha, de Nem tudom, mit hoz a jövő. Alapvetően arra törekszem, hogy kilépjek a szerepeimből, elengedjem őket. Miután befejeződik a forgatás, próbálok mielőbb eltávolodni az adott karaktertől.
Ezek szerint nem is szeretett bele a zenestúdiók mozgalmas világába?
Amíg a szerep miatt abban éltem, tetszett. Ha egy-egy forgatási nap után hazaértem, mindig Johnny Cash lemezeit hallgattam, a vele készült interjúkat olvasgattam.
Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben feladja a színészetet, és más irányt vesz az élete?
Eredetileg nem is akartam színész lenni. Nagy családból származom, gyerekkoromban még tévénk sem volt. A képzelőerőnk viszont remekül működött, minduntalan azon kaptak bennünket, gyerekeket, hogy
a magunk által kitalált szerepeket játsszuk a valóságban is. Nem biztos, hogy életem végéig ez lesz a hivatásom, de pillanatnyilag nem tudok jobbat.
A nyughatatlan esélyes az Oscar-díjra, és ezzel együtt az ön elismertsége is mind feljebb szárnyal. Hogyan birkózik meg ezzel?
Sokaktól hallom, hogy félelmetesnek érzik, ami velük történik. Megmondom őszintén, a filmiparból a lehető legkisebb mértékben veszem ki a részem. Nem tartom számon a díjátadókat, bár a saját filmjeim népszerűsítéséért sokat megteszek.
Miért nem szereti megnézni magát a moziban és a magazinokban?
Régebben megnéztem a filmjeimet, és anynyira rossznak láttam magam, hogy szinte rettegtem, nehogy újabb szerepet kapjak, mert akkor megint csődöt mondok. Elfordulásom másik oka, hogy más megnézni, és más eljátszani egy jelenetet. Nem akarok a filmjeim közönsége lenni.
Azt hallottam, hogy az egyéves forgatás során igencsak azonosult a főhőssel
Ne higgyen el minden szálló pletykát! Nem váltam Johnny Cashsé, erről biztosíthatom.
Nehéz volt kiszakadni a film hangulatából a forgatás végeztével?
Életemben nem forgattam egyetlen filmet ilyen hosszú ideig, és állítom, hogy ez bárkin nyomot hagyna. Egy forgatáson rengeteg stressz éri az embert, és megváltás, amikor az állandó nyomás egyszer csak véget ér. Amikor azonban az ezt követő, kezdeti megkönnyebbülés alábbhagy, mindig elkezd szurkálódni bennem a kisördög, hogy akkor most mihez is fogjak. A fellélegzés után jön a nyugtalanság.
A teljes interjút a Nők Lapja Évszakok februári számában olvashatja el.
