Amikor kérdik, ki a kedvenc interjúalanyom, azt mondom, az egyik te vagy.
Hú! És miért?
Nem bújsz el semmi mögé, mindig elmondod, amit gondolsz.
Ilyen vagyok. Sok bajom is van belőle. Az emberek nem szeretik azt, aki őszinte. De mit kéne szégyellnem ezen? Semmi nincs, amit el kellene sumákolnom.
Soha nem hordasz álarcot?
Nem is tudnék. A Reggeliben mindig azt mondták: ha akarnám, se lennék képes rá. Minden kiül az arcomra. Felesleges álarcokat hordani. Előbb-utóbb úgyis levesszük, és akkor jön a döbbenet. Jobb, ha a másik tudja, kivel-mivel áll szemben.
Ha valamit el akarsz érni, hasznos is lehet az álarc.
Nem hiszem. Ha valaki velem akar dolgozni, akkor azért legyen így, mert olyan vagyok, amilyen. Ne azért, mert előadom a tündi-bündi kicsi lányt! Úgysem olyan vagyok munka közben. Tudok ordítani, hisztis lenni
Amióta legutóbb szerepeltél a Nők Lapja címlapján, sok minden történt veled. Például: férjhez mentél.
Három és fél éve vagyunk együtt, úgyhogy már régen megfordult a fejünkben a házasság gondolata. Szerintem teljesen normális dolog, ha egy harmincéves nő férjhez megy. Főleg, ha úgy érzi, megtalálta azt az embert, aki neki lett teremtve és ezt a másik is így érzi.
Honnan érzi?
Már az elején lehet tudni. Amikor valakivel gördülékenyen indul el a kapcsolat, nincsenek nehézségek, minden flott és természetes. Akkor már lehet tudni, hogy ennek jó kimenetele lesz. Nálunk is voltak nehéz időszakok, de rengeteg minden összekovácsolt bennünket. És ez jó.
Már régóta ismerted…
Évfolyamtársak voltunk a gimnáziumban. Furcsa, észre sem vettük egymást, és amikor tíz év múlva összefutottunk egy társaságban, akkor láttuk meg igazán a másikat. De az élet nagy játékos: hiába van melletted a megfelelő ember, ha még nem vagy érett arra, hogy kellőképpen értékeld a kapcsolatot.
Az esküvővel tele volt a média, holott nem akartátok.
Ezt sajnos, nem tudtam kikerülni. A férjem kérte tőlem, hogy ne legyen újságíró és tévéstáb. Mindegy, most már így alakult
Ez sosem fog másként alakulni.
Igen, de azért nem mindegy, milyen a szám íze utána. Engem zavart, hogy idegen emberek teleobjektívvel fotóznak a kerítés mögül, aztán hétfőn megjelent, hogy rendőrkordon védte az esküvőt holott ez nem is volt igaz.
El tud rontani egy ilyen egy fontos eseményt?
Úgy gondoltam, hogy legalább egy nap legyen, amit ne kritizáljanak az életemben. És az is zavar, hogy semmibe sem vesznek, és semmit sem tudok tenni ez ellen. Ettől függetlenül, minden jól sikerült!
Fölvetted a férjed nevét?
Igen! Úgy hívnak: Fekete Ábel Anita. Fontosnak tartottam, hogy az életem már nem rólam szól, hanem kettőnkről.
A teljes cikk az 5. heti, február 1-jén megjelenő Nők Lapjában olvasható.
