nlc.hu
Aktuális
„Kezem-lábam remegett, amikor megláttam õt”

„Kezem-lábam remegett, amikor megláttam õt”

– Nekem az a ritka szerencsém, hogy kétszer is megtaláltam az igazit – mondja Ráczki Mariann kiadóvezetõ. – Az elsõt egy repülõgépen láttam meg.




 A hét témája a Nők Lapjában:
Amikor Ámor nyila célba ér…

„Honnan jössz, nem érdekel…!” – énekelte Cserháti Zsuzsa. A dalban ugyan „szimplán” a boldogság a megszólított, azért tudjuk: valójában a szerelemről van szó. És bár egyetértünk a következő állítással is („gyere haza, csak ennyi kell”), minket mégis érdekelni kezdett, hogy honnan jön, mármint a szerelem.

További cikkek:

• „A gyomorszájam tájáról érkezik a jelzés” »

• Sugallat „fentről” »

• Szerelem a filmvászonról »

Az összeállítást készítették:

Szigeti Hajni, Dudics Emese, Mihalicz Csilla és Kertész Gábor  
– Egyszer csak leült mellém egy szakadt, nem különösebben vonzó férfi, az a fajta, akit egyébként észre sem szoktam venni.  Nem is törődtem vele egészen addig, míg a stewardess oda nem lépett hozzánk. „Parfümöt?” – kérdezte. Mire a férfi hozzám fordult: „Parancsol egy parfümöt, kisasszony?” „Nem, köszönöm.” – mondtam meglepetten, ránéztem, és akkor már tudtam, hogy ő az. A jó ég tudja, mitől. Talán a mirigyei indulnak be, vagy hőhullám kapja el az embert, és onnantól ellenállhatatlan sodrást érez. Úgy szálltunk le a repülőről, mintha mindig is összetartoztunk volna.

Három évig tartott a kapcsolatunk, és amikor kiléptem belőle, mert muszáj volt – majd belehaltam! –, azt hittem, soha többé fogok szeretni annyira senkit. Hamarosan hozzámentem egy másikhoz, akihez egészen másfajta vonzódást éreztem. Született egy kisfiunk, majd elváltunk.

Később megjövendölték, hogy harminchat éves koromban rátalálok az igazira. Találkoztam is egy férfival, akivel mindenben stimmeltünk, jól kijöttünk, csak azt a bizonyos bizsergést nem éreztem soha. Gondoltam magamban, lesz ami lesz, megvan a szabad akaratom, ez az ember nekem nem az igazi – és szakítottam vele.





Két hónap múlva a fitneszklubban, amelyet akkoriban vezettem, a pult mögött rendezgettem valamit, amikor a homályos katedrálüvegen keresztül megláttam egy férfi sziluettjét. Abban a pillanatban az villant be az agyamba: ez a férfi lesz a férjem. Benyitott, és akkor még mindig nem láttam a vonásait, mert szemüveges vagyok, és nem látok túl jól. Úgy megijedtem, hogy kezem-lábam remegett, mire odaért a pulthoz. Az alatt a tíz méter alatt végiggondoltam, hogy Úristen, vége a nyugalmamnak, és kezdődik elölről az egész. Kell ez nekem? De azért veszettül igyekeztem figyelni, hogy mit mond, mert tudtam, hogy ha most nem jól írom be az időpontot, akkor ez az ember ide többet nem jön, és akkor hogyan megyek hozzá. Ő is zavarban volt, és valószínűleg hasból mondott be valamit, mert még kétszer telefonált utána, hogy az időpontot módosítsa. Majd, amikor végre jött, akkor végigvezettette magát a termen, és minden egyes gépről részletesen elmondatta, hogyan kell használni, holott – azóta már tudom – egyáltalán nem érdekelte.

Majd három órán keresztül elfogyasztottunk egy kávét, beszélgettünk, és én egyfolytában éreztem, hogy ez a férfi nekem nem idegen: ismerős a teste, a hangja, az egész lénye. Azóta együtt vagyunk. Dani fiam mellé öt éve megszületett Brúnó is, közös gyermekünk.

A témáról bővebben a Nők Lapja február 8-án megjelenő 6-os számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top