És ha olykor valamelyik lánnyal sikerült szóba elegyednem, rövidesen elhangzott a kérdés, hogy nem tudnám-e esetleg Lukács Sanyival összehozni? Évtizedek óta duzzogok, hogy miért ő utána sóvárognak, amikor itt volnék például akár én is, hát akkor a csudát fogok még egy újabb kudarcot mellette bevállalni! A műsor kitalálója azonban kapacitált, hogy azért még legalább beszélgessünk néhány mondatot Sanyival, mielőtt végleg visszamondanám a közreműködést. Jó, rendben, akkor találkozzunk a Játékszínnél, az aznapi előadás előtt.
Míg várom, látom, hogy a Kellemes húsvéti ünnepeket! című komédia megy. Kedvenc filmjeim közé tartozik, Belmondóval a főszerepben. Most Belmondo szerepében Lukács Sanyi.
 |
Szívesen meg is néznélek, hogy milyen vagy szüntelen felsülő, idősödő gavallérként, akiben a fiatal lányok inkább a papát látják, mint a hódítót
Azt tudod, hogy Belmondónak is egyik kedvenc szerepe volt, sőt, a film után évekig játszotta színházban is?
Nem. Nem tudtam.
Pedig így van. És amikor nekem szóltak, hogy eljátszhatom, egy ideig berzenkedtem is. Hogy kell-e ez nekem, el szabad-e vállalnom, de aztán az első próbák után beleszerettem
Tudom, hogy csak dilettáns kérdezhet ilyen hülyeséget: te eddig a színpadról is mindig hódítottál, évtizedekig te voltál az ellenállhatatlan szépfiú
Nem, ez így nem igaz! A szépfiúkat, az igazi szívszédítő férfiakat mindig mások játszották. Például Kovács István vagy Nagy Gábor. Irigyeltem is őket! Rám mindig karakterszerepeket osztottak: intrikusokat vagy fanyar, kiábrándult, elmélkedő figurákat
akibe mégis beleszerettek a lányok. Ebben a darabban pedig egy kiélt, már levitézlett pali vagy, aki olyan fruskába habarodik bele, aki a gyereke lehetne.
Hát igen, sajnos, ebben a korban vagyunk már
 |
Olyan jót lehet ezen mulatni, ha az ember nem veszi túlzottan komolyan önmagát, ha képes akár az életben, akár a színpadon mosolyogni önmagán.
Nemrég láttalak egy régi filmben koromfekete hajjal. Ha most tükörbe nézel
Nem keserít el, hogy megőszültem, ugyanis már nem látok el odáig
És megy be az előadásra. Megbeszéljük, hogy pár nap múlva a vígszínházi öltözőjében találkozunk, akkor lesz időnk, és majd mindent megdumálunk.
Korábban érkezek egy kicsit. Ő még a színpadon van. Az asztalán tökéletes a rend. Alul a szerepkönyv, rajta szépen elrendezve a telefon, a szemüveg, a cigaretta, az öngyújtó, arrébb egy üveg ásványvíz. Széles mosollyal lép be.
Te mindig ilyen rendet tartasz magad körül?
Igyekszem. Legalább körülöttem legyen rend, ha belül egyre kaotikusabb lesz minden.
Nem igaz! Akárhányszor látlak, mindig fitt vagy, energikus, rendezett
De ez egyre nagyobb erőfeszítés eredménye. Reggelente időbe telik, amíg egyáltalán megtalálom önmagamat. Kavarognak bennem mindenféle szorongások, kétségek, álmok, gondolatok. Tudom, vannak, akik kora reggel frissen, üdén kipattannak az ágyból, és akkor a legaktívabbak. Hát én nem. Ugyanígy este, előadás után képtelen vagyok bedőlni az ágyba, és aludni. Órákig nézek még mindenféle sportműsorokat. Annyira elfáradok, hogy nehezen nyugszom meg. Ez is az öregedés
A teljes cikk a 6. heti, február 8-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.
