nlc.hu
Aktuális
A Cserfes és a Komoly

A Cserfes és a Komoly

– Emlékszel Anya tojásos zsemléire?… – kérdezi nõvérét, Juditot Epres Panni, majd egymásra néznek, és a legnagyobb egyetértésben rántottás bagettet rendelnek. A két lány között, csakúgy, mint most Judit fiai között, másfél év a korkülönbség.




A hét témája a Nők Lapjában:
Testvértörténetek

Néha hasonlítanak, máskor ők a tűz és a víz. Szövetségesek vagy riválisok, és igen gyakran tettestársak. Mindent tudnak egymásról, amit meg nem, azt úgyis kiolvassák a másik naplójából…

További írások:

• Testvértörténet ötkarikás háttérrel »

• Egészen egyszerű dal »

• Nem lesz egyedül! »

Az összeállítást készítették:

Egerszegi Klári valamint Eszter és Tamás történetét Hulej Emese jegyezte fel. A Virágh ikreknél és Kétsopronyban Dudics Emese járt, Szalóczy Ibolya pedig az Epres lányokkal beszélgetett.  
Közös programon ügyködnek fél éve, de modellként is dolgoztak együtt, mert a fotósok örültek, hogy van két szép lány, akik ennyire hasonlítanak egymásra. Mintha nővérek lennének… Pedig nem egyformák, erről szó sincs. Sem modellként, sem a természetük. Judit például tíz centivel alacsonyabb, kifutón nem is dolgozott, de a japán megrendelők inkább őt hívták, ő állt közelebb az ottani ideálhoz.

– Verekedős-veszekedős testvérek voltunk – emlékezik Judit. – Panni soha nem fért a bőrébe, szertelen volt és izgága, nem hagyott békén. Addig piszkált, amíg elvertem! Pedig én magamnak való, csendes természet vagyok, de ő képes volt kihozni a sodromból.
– Ugyanaz volt méretünk, így gimis korunkban reggelente többször szó szerint megverekedtünk egy-egy pulóverért – veszi át a szót Panni. – Akkor változott meg minden, amikor Judit főiskolára került, és elköltözött otthonról. Amióta gyerekei vannak, sosem veszekszünk, de megmondjuk egymásnak, ha nem tetszik valami.

Mindkét lány diplomát szerzett, Judit a Külkereskedelmi Főiskolán, Panni kommunikáció szakon. Most pedig, mint már említettük, közösen dolgoznak egy mindkettőjüknek nagyon fontos munkán.
– Fél éve foglalkozunk ezzel a tervvel, egy gyerekkori barátnőmmel hármasban. Most értünk a finishez, de még mindig nem beszélhetünk a részletekről. Óvodásokkal kapcsolatos programról van szó, kicsit úgy érezzük, ezt a korosztályt elhanyagolják. Mintha az újszülöttekről, a csecsemőkről szólna ma minden. Cégek, intézmények érintettek a programban, az ő közreműködésüket kell összehangolnunk szeptemberig, az óvodakezdésig. Az EU is lát fantáziát benne, ha az első évünk sikeres lesz, anyagi támogatást is kapunk.





– Jól kiegészítjük egymást – szögezi le Judit. – Én kifejezetten igénylem az irányítást, hogy megmondják, hová menjek, kivel tárgyaljak, mit intézzek. Enyém a marketing, a kapcsolat tartása az ügyfelekkel, cégekkel.
– Az én feladatom a kommunikáció – teszi hozzá Panni. – Mivel én vagyok a határozottabb, én vagyok a szervező, a problémamegoldó. Krízishelyzetben gyorsan tudok dönteni, és nem szeretem a körülményeskedést. Amit más három lépésben tesz meg, azt én egyből. Ismert embereket, „arcokat” kerestem, akik az ügy mellé állnak. Azt hiszem, a jövőben gyerekekkel szeretnék foglalkozni. A diplomamunkámat is róluk, egészen pontosan a sérült gyerekekről írtam. Judit fiait is imádom! Megszeretgetem, dobálom őket, az ölembe fészkelődnek, órákig beszélgetünk! Ennél erősebben már csak a saját gyerekemet szerethetném.

A témáról bővebben a Nők Lapja február 22-én megjelenő 8-as számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top