nlc.hu
Aktuális
Testvértörténet ötkarikás háttérrel

Testvértörténet ötkarikás háttérrel

Évekkel ezelõtt láttam egy tudósítást az olimpiai felkészülésrõl, az edzõtáborból. Egerszegi Krisztinát mutatták, éppen reggelizett, az arca fáradt volt, elgyötört, mint akinek elege van az egészbõl. Képsorok a tornaterembõl, karizom-erõsítés hasonfekvésben.





A hét témája a Nők Lapjában:
Testvértörténetek


Néha hasonlítanak, máskor ők a tűz és a víz. Szövetségesek vagy riválisok, és igen gyakran tettestársak. Mindent tudnak egymásról, amit meg nem, azt úgyis kiolvassák a másik naplójából…

További írások:

• Egészen egyszerű dal »

• A Cserfes és a Komoly »

• Nem lesz egyedül! »

Az összeállítást készítették:

Egerszegi Klári valamint Eszter és Tamás történetét Hulej Emese jegyezte fel. A Virágh ikreknél és Kétsopronyban Dudics Emese járt, Szalóczy Ibolya pedig az Epres lányokkal beszélgetett. 

Krisztina mellett állt egy lány, és figyelt. Valamelyik edző azt mondta, nagy segítség, hogy Kriszta felkészülésébe a nővére, Klári is bekapcsolódott.

– Hogy bírtad? – kérdezem Kláritól. Érden, a családi kisvendéglőben ülünk, Klári bólint, talán nemcsak a felkészülésre, de erre a filmre is emlékszik.

– Akkor már felvettek a Testnevelési Főiskolára, de még nem indult el az úszó szakedzői szak, így egy darabig együtt dolgoztam az úszókkal. Nem kell nagy dolgokra gondolni, írtam a részidőket, ott voltam az erőnléti edzéseken. Néha, főleg, ha Krisztának rossz kedve volt, Laci bácsi azt mondta, legyek inkább én mellette. Össze is vesztünk időnként, aztán elfelejtettük.
Először Klári férjével beszéltem telefonon, ő mondta, ha megkérdezem a feleségétől, nem bánja-e, hogy belőle nem lett olimpiai bajnok, erre a kérdésre előre tudja a választ. Tényleg tudta.

– Én azt nem csináltam volna végig! Annyi mindenről le kellett mondania, nekem nem ment volna.

Együtt kezdtek úszni, Klári akkor sem hagyta abba, amikor kiderült, hogy a húga nagy tehetség. Miért tette volna? Később kajakozni járt, azt is szerette, a férje is sportoló, vízilabdázott azelőtt. A sport, mint közeg és közösség, fontos volt mindkettőjüknek. Az ember azt hinné, hogy ha két testvér közül az egyik nemhogy magyar (ez sem kis dicsőség!), de világviszonylatban is a legnagyobb sportolók közé tartozik, az óhatatlanul okoz egyéb különbségeket is. Pedig nem. Klári úgy gondolja, ha valakinek van saját élete, céljai, úgy érzi, hogy ott tart, ahol kell, akkor csak ez számít. A szülők sem tettek különbséget a két lány között, szeretetből, figyelemből, szigorból mindkettőnek annyi jutott, amennyi kellett. Mindkettejük szobája ugyanolyan rendetlen volt – hogy az egyik olimpiára, a másik vizsgára készült? Mindenki a saját útját járta.





– Anyuék sem igen szerepeltek, én sem kerestem ezeket a lehetőségeket. Néha kifejezetten zavart is. Amikor még együtt jártunk vásárolni, és láttam, hogy összesúgnak az eladók, gyorsan mondtam, hogy „Juli, figyelj csak”, vagy valami hasonlót, hogy azt higgyék, tévednek.
Klári és Krisztina egymás szomszédságában lakik, a gyerekeik szinte testvérekként nőnek fel.

– A nagyfiam, Márk nyolcéves, ő már úszik. Patrik és Kriszta nagyfia, Bálint pedig egy nap különbséggel jöttek a világra! Aztán jön Barnus, utána az én lányom, Gréta, és a legkisebb, a kétéves Zille.

A témáról bővebben a Nők Lapja február 22-én megjelenő 8-as számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top