A vitákban sokszor fölmerültek a Jókai-regények is, különösen A kőszívű ember fiai, mint az ifjúság számára immár csaknem olvashatatlan mű. Aztán, lám, Az arany ember csaknem a döntőbe került, vagyis kiderült, sokak számára meghatározó olvasmányélmény.
Kíváncsiak lettünk, mit mond ma a kamaszoknak Tímár Mihály erkölcsi dilemmája, kettős élete így bekéretőztünk a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium 10/a osztályába, ahol Székely Júlia tanárnő nemrég osztotta ki a kőkeményen szöszölősre összeállított olvasásfelmérőket. Még tartott egy kis ideig az érdemjegyek feletti morgás, de aztán hamar benne találtuk magunkat Timár Mihály lelke közepében.
Kár, hogy azok, akik szeretik erkölcsi relativizmussal vádolni a mindenkori mai fiatalokat, nem láthatták, milyen hévvel kérik számon ezek a kamaszok a becstelenséget Tímár ősbűnét, Tímea örökségének, a Szent Borbála kincsének elsikkasztását (vagy átmentését attól függ, honnan nézzük). Eleinte nem nagyon akaródzik megbocsátani Tímárnak. Jó, elvette Tímea örökségét, eltitkolta a tettét, visszaélt a hálájával, elvette feleségül, boldogtalanná tette, és megcsalta de ráadásul soha, az utolsó pillanatig nem talált alkalmat arra, hogy mindent elmondjon neki, és ezáltal feloldozást nyerjen!? Miféle arany ember az ilyen csak hullnak Tímár fejére a vádak. A tanárnő az ördög ügyvédje szerepét játszva sorra veszi a regény főbb csomópontjait, hogyan halmozódott bűnre bűn, úgy, hogy az adott helyzet nemigen kínált föl a főhős számára jó lépést.
Gondoljatok csak bele, hányszor ékeskedtek ti is más tollával mondjuk, amikor randevúra mész az apád autójával!
Na de nem a csaj autójával megyek, akinek épp imponálni szeretnék! replikázik Marci, akinek mindig nagyon helyén az esze. Elmoralizálnak azon, lehet-e jó az erkölcstelen döntés, és fordítva, hibás a mégoly erkölcsös is. A tanárnő példájából megértik, hogy nagyon is:
Ha Tímár az első pillanatban visszaadja a megmentett kincset Tímeának, hibát követ el, hiszen Brazovitsék azonnal kisemmizték volna a kislányt. Világos, hogy csakis becstelenség árán tudta megmenteni Tímea vagyonát.
Mire csitul az ellenállás, újabb lélektani csomópont felé sodródik a vita. A lányok mintha a női szerepeket jobban át tudnák élni: Tímea vétkén nehezen lépnek túl:
Minek kellett hozzámennie Tímárhoz. Máshoz menni, mint akit szeretünk, rossz és erkölcstelen. Én abszolút elítélem a nem szerelemből kötött házasságot! veti föl Réka.
Aztán együtt fejtegetik meg Tímea személyiségét, elemezve, milyen női viselkedésmintát hozott idegen vallásából és kultúrájából. És közben azt is megértik, mennyire nem könnyű fölismerni adott pillanatban a valódi érzelmeket. Megkeresik, hol is van a regényben az a pont, amikor Tímár rádöbben, hogy egy alabástromszobrot vett feleségül.
Ahány nézőpont, annyiféle igazság
A magyartanítás dilemmája eldönthetetlen: hogy vajon megtanítani próbáljuk-e több ezer év kultúráját, vagy megszerettetni az olvasást. Az arany ember mindkét célnak nagyon megfelel. Ezért is szeretem tanítani mondja tanárnő, Székely Júlia. Meg azért is, mert azt hiszem, igaz, amit Jókai is mondott, hogy ez a legjobb regénye. Az olvasás megszerettetése vagy sikerül, vagy nem nem feltétlenül a magyar órák sikertelenségének róható fel, ha nem. Azt viszont meg lehet tanítani, hogy a szépirodalmi szövegeknek sokféle helyes olvasatuk van. Aki a regényekben megtapasztalja, hogy egyszerre lehet érvényes többféle igazság, annak ez a fajta gondolkodás a vérévé válhat. Alapvető ráismeréshez segít hozzá a regények elemzése: annak elfogadásához, hogy az életben is több érvényes nézőpont létezik. Van is a regényben egy kulcsjelenet, aminél szeretek elidőzni: amikor Timár Mihály Krisztyán Tódorral találkozik Füreden. Fantasztikus dramaturgiai húzás Jókaitól, hogy a cselekmény egyik legizgalmasabb pontján újra elmondatja a történetet Tódorral. Ráközelít arra az emberre, akit mi addig nagyszerűnek láttunk, és lám, kiderül, mennyire problematikus a mi hősünk. Érezzük ugyan, hogy Krisztyán túloz, de abban erősödünk meg, hogy tényleg attól függ egy ember erkölcsi megítélése, hogy honnan nézzük. Nincs az a jóság, amit bizonyos nézőpontból ne lehetne a visszájára fordítani.
A kőszívű például sokkal szimplább, egykulcsos történet. Hozzám nem is áll túl közel folytatja a tanárnő. Nekem ugyanis az a fő célom, hogy ezt a fajta differenciált, több nézőpontból való gondolkodást megtanítsam. Nem mindenkinél könnyű ezt elérni. Sok gyereknek például az Egy magyar nábob jobban tetszik, mert egyszerű, több szálon megismételt fejlődésregény, amelynek fő mondanivalója: legyünk rosszból jók, és a haza fényre derül.
A teljes cikk a 10. heti, március 8-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.
