Ezért arra kértük, hogy állítsa össze a Nők Lapja Műveltségi Teszt kérdéseit.
Jó eséllyel indul a Legyen Ön is milliomos!-ban az, aki nagyon művelt?
Megfordítanám: az a játékos, aki nem nagyon művelt, nem indul jó eséllyel. De azért ez a játék nem elsősorban a tudásról szól, hanem az emberről. Arról, hogy mennyit tud, hogyan használja a segítségeit, mennyire vállalkozó szellemű, taktikus, mohó, nyugodt vagy magabiztos.
Emlékszem, egy alkalommal nagyobb összeg volt a tét, és a játékos a Barátok közt-ről kapott kérdést. Ez azért nem tekinthető a műveltség részének.
Ne is műveltséget mondjunk, inkább tájékozottságot! Azt nem gondolom, hogy ilyen kérdés másfélmillió forintnál került volna elő, legfeljebb ötvenezernél. Bár nem mehetünk biztosra sohasem. Ki gondolná, hogy diplomás, nagy tudású, állítólag művelt játékos annál a kérdésnél, hogy milyen színűre van festve a rácsos kapu, a közönséghez fordul? Fontos észben tartani, hogy egy műsornak szórakoztatnia kell elsősorban. És nem csupán a tudás szórakoztat, adott esetben az is, ha valaki nem tud ugyan annyit, de jó érzékkel rátalál a megoldásra. Tudnánk olyat kérdezni, amire senki sem tudná a választ, de akkor az a kvantummechanikáról szólna, nem a szórakoztatásról.
Azelőtt mégis voltak olyan vetélkedők, amelyek más filozófián alapultak, más szempontok szerint. Volt egy, sajnos, a címe nem jut az eszembe
Mondja, mi volt benne, és én megmondom.
Nagyon okos emberek ültek egy fotelben
Az volt a címe, hogy Elmebajnokság.
Igen! Ott például kimondottan nagy tudású emberek játszottak, akiket nagyon lehetett tisztelni. A nézőnek nemigen lehetett az az érzése, hogy én ezt tudnám, ő meg nem, vagy csak keveseknek.
Abban a helyzetben vagyok, hogy harmincharmadik esztendeje foglalkozom televíziós vetélkedőkkel. És ha azt mondja, hogy sokat változtak ezek a műsorok, akkor azt mondom, igen. Meg a világ is. Meg a televíziózás. Más volt az emberek figyelme is a dolgok iránt. Megkockáztatom, hogy mélyebb. A Milliomosban azt tartom örvendetesnek, hogy a tudáselem mindezek dacára nem hiányzik belőle. Nem csak a szerencse dominál.
A kérdéseket ki írja?
Szinte a kezdetektől ugyanaz az öttagú stáb, van köztük bölcsész, közgazdász, tanár. Vannak különböző témakörök, mint zene, irodalom, tudomány, film és így tovább.
Úgy tudom, ez a műsor sok országban van. Történt már valamiféle összehasonlítás?
Történt, és abból nagyon jól, nyugodtan elmondhatom, a legjobban kerültünk ki, több mint száz ország közül. Kiderült, hogy a mi kérdéseinket tudnák a legtöbb országban megválaszolni, tehát leginkább ezek tartoznak az általános ismeretek körébe.
Ez miért siker?
Nekem fontos, hogy amit teszünk, az nem belterjes, hanem általános érvényű.
A válaszolókat, a játékosokat, a tudásukat nem vizsgálták?
Nem, azt csak akkor lehetne, ha egyetlen műsor volna, és ugyanazt játszanák angolul, németül, magyarul.
Szeretjük azt hinni, hogy mi, magyarok műveltek, tájékozottak vagyunk, és egyelőre ez még igaz is. Ön szerint romlik vagy javul a helyzet?
Nem mondanám, hogy romlik. Azt sem, hogy javul. Ugyanis változik. Mondanék erről valamit: annak idején Vágó Pista barátommal volt egy játékunk. Eljártunk egymáshoz vacsorázni, és aki vendég volt, annak vinnie kellett egy kérdést. Lehetett olyan is, amire ő maga sem tudott felelni, a lényeg az volt, hogy a házigazda a könyvespolcáról le tudja emelni azt a könyvet, amelyben a választ megtalálja. Ha nem tudott, másnap kellett vennie egy ilyen kötetet. Kérem, a világ azóta kinyílt. Ez a laptop az én könyvtáram, az interneten megtalálok mindent. Aki nem tud valamit, nagyon könnyű megkeresnie. Az ismeretek bővültek, szélesedtek, és ebből következően nem is olyan mélyek. Átalakultak. Azt a megtisztelő feladatot kaptam annak idején, hogy én állíthattam össze Az ország tesztje kérdéseit. Nagyon el kellett gondolkoznom rajta. Mert vajon a műveltség része, hogy ki Angelina Jolie férje? Nem. De azért kellhet ezt tudni. Mert míg azelőtt ilyesmivel összesen egyetlen harmincperces tévéműsor foglalkozott, ma magazinok és műsorok százai. Ez a helyzet.
