Pénzt vagy iskolát!

Ha bezárják az iskolát, akkor a környékről bejáró (!) ötvenegy gyerek nem tudna a saját, speciális igényének megfelelően továbbtanulni.

Régi kastélyépület, közel a szemesi főúthoz. A mínusz tízben két szülővel baktatunk az iskola felé. Egyikőjük húsz, másikuk harmincöt kilométerről hozza ide a gyerekét. Az anyukák, Zsuzsa és Irén a tanítás ideje alatt, mindennap a vasútállomás várótermében üldögélnek. Mivel – főleg télen – rossz a közlekedés, nem érné meg hazamenniük erre a négy-öt órára, a gyerekeiket pedig hozni-vinni kell, egyedül nem tudnak utazni. Mialatt várakoznak, varrnak, kézimunkáznak, vagy az iskola ügyeit intézik, ha megkérik rá őket, merthogy itt minden segítség jól jön.

– Kilincselünk is, ha kell – meséli Irén, miközben benyitunk. – A helyi boltokból szoktunk kérni ezt-azt, farsangra már meg is van a szükséges csokimennyiség.

– Ha ez az iskola nem lenne – folytatja Zsuzsa halkan, mert a termekben még folyik a munka –, Kaposvárra kéne adnunk a gyerekeinket. Kollégiumba, a siketek iskolájába (Duráczky József Általános Iskola, régi nevén a „siketek” iskolája, ahol logopédiai problémákkal küzdő gyerekeket is tanítanak. Értelmi fogyatékosokat ugyanakkor nem tudnak fogadni – a szerk.). De hát, a mieink nem siketek, viszont a fogyatékosságuk mellett például epilepsziásak! Ha a kolesz egyik szobájában összeverekednek a fiúk, az az egy nevelő hogy veszi észre, ha a másikban rohamot kap valaki…?

Valamit valamiért?

Szabóné Molnár Monika, a Beszédjavító Általános Iskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat vezetője több mint egymillió forintot vett fel személyi kölcsönként, hogy megmentse az iskolát. Az egyik bank többet is ígért neki, de végül az eredeti összegnél egymillió-négyszázezer forinttal kevesebbet adtak, így az iskola nem is tudta kifizetni adótartozása teljes összegét.





– Személyi kölcsönt vettem fel, ez tény – szögezi le az igazgatónő. – Bár ez nem ajándék, kölcsön az iskolát üzemeltető alapítványnak, ettől még, ha bezárunk, én bukom el azt a pénzt. Nem örültem neki, a családom sem örült neki, de meg kellett tennem ezt a lépést. Mi lett volna a másik választásom? Megszűnik a munkahelyem, a kollégáim munkahelye és az ide járó ötvenegy gyerek tanulási lehetősége. 1991-ben alapítottam ezt az iskolát – felelősséget érzek iránta.

A tűzről pattant Monika (aki nem tévedés, rövid o-val írja a nevét, hiszen így anyakönyvezték) két felnőtt gyermek édesanyja, és amellett, hogy Szemesen igazgató, négy másik iskolában, óvodában logopédus – „kikapcsolódásképp”. Korábban a balatonszárszói általános iskolában dolgozott, de amikor megtudta, hogy leépítéseket terveznek, ő jött el, magától.

– Logopédusként nagyon sok gyerek járt hozzám az egész régióból, nem könnyű esetek. Annak idején tizenhárom tanulóval kezdtük el ezt az iskolát, négy munkatársammal együtt. Már akkor is hatalmas bizalommal voltak irántunk a szülők, hiszen egy előélet nélküli iskolába „csak úgy” áthozták a gyerekeiket. Ez ugyanis nem a régi értelemben vett kisegítő iskola, és nem is normál általános iskola, hanem a kettő közötti, hiányzó láncszem.

Kik járnak ide?





A „beszédjavító” kifejezés minden disz-problémát (diszlexia, diszgráfia – írási, olvasási nehézség) magába foglal, a balatonszemesi iskolába negyven ilyen típusú gondokkal küzdő, és tizenegy értelmileg vagy a tanulásban akadályoztatott gyerek jár.

– Az egész országban rengeteg „problémás” vidéki gyerek van – folytatja Monika, miközben végigvezet a barátságos, alig pár teremből álló iskolában. – Nekik legtöbbször normál általános iskolába kell járniuk, ahol általában felmentik őket a tantárgyak értékelése alól – ez egyrészt könnyebbség, másrészt viszont innentől kezdve semmi sem motiválja őket arra, hogy tanuljanak. Divatos integrált oktatásról beszélni mostanában, de tudni kell, hogy kiket lehet integrálni, és kiknek kell egy ilyen „öszvér” iskolát létrehozni, ami kifejezetten az ő problémáikra specializálódott. A mi gyerekeink nem szimpla „diszesek”, nem egyszerű fogyatékosok. Például a középsúlyos sérültekénél ötből négyen epilepsziásak. Az egyik kisfiút állandóan figyelni kell, ha jön a roham, azonnal meg kell kapnia a gyógyszerét.

A teljes cikk a 11. heti, március 14-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.