A hét témája a Nők Lapjában Van a munkánk, van a családunk, és esetleg van némi szabadidőnk, amit vagy a munkánknak, vagy a családunknak szentelünk. Eközben teszünk-e bármit a közösségünkért, a környezetünkért, a szegényekért vagy hogy ne mennyünk messzire a saját egészségünkért? Mert vannak, akik igen. Nekik valahogy belefér, pedig nem keresnek jobban, nincs több idejük, mint nekünk. Ismert emberek és civilek egyaránt. Sokszor együtt dolgoznak értünk is! |
F. A.: Don Quijote is hitt abban, hogy meg kell küzdeni azzal a bizonyos szélmalommal
B. G.: Ha az embereket szembesítjük a valósággal, akkor talán átbillen bennük az a kis kapcsoló, és legközelebb mégsem dobják el a cigarettacsikket vagy a csokis papírt az utcán, esetleg néha használják a tömegközlekedést és akkor máris tettek valami hasznosat a környezetükért.
Hogyan szembesítitek az embereket a valósággal?
B. G.: Többek között kisfilmeket és társadalmi célú reklámokat készítünk, ezek középpontjában a környezetvédelem, a környezeti nevelés, hazánk és a Kárpát-medence természeti kincseinek bemutatása áll. Nemrég vetítették a Filmszemlén az Időzített bombák című filmünket, amely a Tisza vízgyűjtőjének ökológiai veszélyforrásairól szól, és most fejeztük be a Magyar Madártani Egyesület számára az Európai Unió Natura 2000 hálózatát népszerűsítő tévészpotot.
F. A.: Emellett rendszeresen jelentkezünk egy környezetvédelmi műsorral, a Talpalatnyi Zölddel.
L. M.: Vannak hosszabb dokumentumfilmjeink is. Ilyen az Új Eldorádó, amely a verespataki aranybányaprojektet mutatja be drámai erővel.
 |
L. M.: Igen, tizenhat országból tizenhat díjat hozott el, és még az Oscarnak a közelébe is került. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy több mint húszezren látták, és döbbentek rá arra, igenis előfordulhat, hogy egy viszonylag elmaradottabb országban megjelenik egy nyugati cég, és gyakorlatilag bármit megengedhet magának. Ráadásul épp egy kanadai cég, egy olyan országból, amely híresen környezettudatos. Emlékszem, akkor döbbentem meg legjobban, amikor hallottam, hogy a falu alól akarják kibányászni az aranyat. Hogy le akarnak rombolni egy kétezer éves települést sőt, még a halottakat is el akarják szállítani a temetőből, hogy legyen hely bányászni.
F. A.: Van egy jó könyv, amely többek között azt írja, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme. Ez így van. Ha van valami, ami romlásba viszi az emberiséget, akkor az a pénz utáni sóvárgás.
B. G.: és ez nem egyedi eset. Most készítettünk egy riportot a szlovákiai Körmöcbányáról, ahol szintén egy kanadai cég szeretné a verespatakihoz hasonló cianidos eljárással kibányászni az aranyat. A körmöcbányaiak szerencsére már nem kérnek a ciánból. Már tudják, mi történt Verespatakon.
Akkor minden rendben
F. A.: Dehogy van minden rendben! Már maga az, hogy újra és újra próbálkozhatnak, elkeserítő. De ne hidd, hogy csak külföldön léteznek disznóságok. Itthon például az erdőket irtják! Tudod, hogy? Egy hajléktalan nevére megveszik a területet, egy hétvége alatt kiirtják az összes fát, majd másnap újra eladják a földet. Soha senki meg nem tudja, ki tette ezt a szörnyűséget. Az erdő pedig egyre kevesebb. Ha az ország területét egy focipályának vesszük, akkor a két kapu területe arányosan annyi, amennyit erdő borít hazánkban. Igazából erről szól ez a küzdelem. Mondjuk, mondjuk, mondjuk a magunkét és csak abban tudunk bízni, hogy az emberek megértik: ez nem csak a környezetvédők ügye.
A témáról bővebben a Nők Lapja március 29-én megjelenő 13-as számában olvashatsz!
