A hét témája a Nők Lapjában Van a munkánk, van a családunk, és esetleg van némi szabadidőnk, amit vagy a munkánknak, vagy a családunknak szentelünk. Eközben teszünk-e bármit a közösségünkért, a környezetünkért, a szegényekért vagy hogy ne mennyünk messzire a saját egészségünkért? Mert vannak, akik igen. Nekik valahogy belefér, pedig nem keresnek jobban, nincs több idejük, mint nekünk. Ismert emberek és civilek egyaránt. Sokszor együtt dolgoznak értünk is! |
Évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg, amikor szerettem volna örökbe fogadni egy kutyát. Hihetetlen, de abszolút rá jellemző módon, bár tele volt a menhelye árva kutyusokkal, mégis lebeszélt a tervemről. Ugyanis panelházban laktunk, és én nagy testű kutyát szerettem volna e kettő így együtt pedig nem igazán szerencsés párosítás. Kati, bár nehezen tudja megoldani a kutyák etetését és elhelyezését, soha nem ad ki a kezéből úgy állatot, hogy ne lenne teljesen meggyőződve róla: jó helyre kerül a védence. Ha egy állat legyen az disznó, ló vagy kutya bajban van, ő minden követ megmozgat, hogy segíteni tudjon rajta.
Ez nálam belső kényszer, ha bajbajutott állatot látok, muszáj tennem érte. Ez már lassan tíz éve tart sóhajt mosolyogva Kati. Azért kezdtem el állatvédelemmel foglalkozni, mert elborzasztott, hogy a helyi sintértelepen milyen körülmények között tartják a kutyákat. Magyarországon ugyanis nagyon kevés településen van olyan sintértelep, ahol az állatok nem szenvednek. Sajnos, az állatvédelemben annyira nincs pénz, hogy az utóbbi években az alapítványunk (Állatmenhely Nyílt Alapítvány, Cegléd a szerk.) nemhogy valamicske pluszbevételhez jutott volna, de még a saját örökségem is ráment a menhely fenntartására.
Épp ezért próbálok segíteni, ahogy csak tudok folytatja Rita. Tavaly például Cegléd határában hetven kutyának kellett hirtelen gazdát találni, ezért indítottunk egy gazdikereső akciót. Felhívtam a szóba jöhető újságokat, tévét, rádiót, ahol ismertem valakit, érdekli-e őket ez a hír. Rajtuk keresztül sikerült jó pár kutyának otthont találni. Két éve pedig aláírásokat gyűjtöttünk azért, hogy az állatkínzás is bűncselekménynek minősüljön. Én is beálltam az önkéntesek közé: embereket megszólítva az utcán próbáltam újabb és újabb aláírásokat szerezni. Mivel a média nagy úr, aki ismerte az arcomat, nem küldött el azzal, hogy köszi, nem veszünk semmit.
Rita a menhelyre is ki szokott jönni, ha az ideje engedi meséli Kati. Vagy azért, hogy pár kiló tápot hozzon, vagy ha az új ebeket fürdetni kell mindenben szívesen részt vesz. Nekünk mindez nagyon sokat számít, mert általa az elveink, a tevékenységünk eljut a fiatalokhoz, a Riták közönségéhez.
Van egy nagy vágyam súgja az énekesnő. Szeretnék összehozni egy olyan országos körutat, ahol iskolás gyerekeknek mutathatnánk meg, hogyan kell az állatokkal bánni. Tavaly részt vettem egy hasonló akcióban, akkor a szelektív hulladékgyűjtéssel ismertettük meg a legfiatalabbakat játékos formában, koncertekkel egybekötve. Ha ez sikerülne idén az állatokkal, sok gyerek rájönne, hogy nem jó a kutyát láncra verve tartani, vagy a macskát üvegbe zárni A szemléletváltást csak a mai gyerekektől várhatjuk, és csak akkor, ha mi megmutatjuk nekik, hogyan kell szeretni egy állatot, és gondoskodni róla.
A témáról bővebben a Nők Lapja március 29-én megjelenő 13-as számában olvashatsz!
