 |
A nő, aki évek óta vágyott gyerekre, aki ezért komoly gyógyszeres-műszeres beavatkozásoknak vetette alá magát, most értetlenül áll önmaga előtt. Közöny, lehangoltság, ólmos fáradtság, kényszergondolatok uralják napjait; ahelyett, hogy boldogságban úszna, a legnagyobb erőfeszítések árán képes egyáltalán a felszínen maradni.
Végletek közt
A szülés utáni depresszió témája öt-hat éve jelent meg a köztudatban, meglehetősen végletes formákban kezdi Molnár Judit pszichológus, aki Brooke Shields könyve magyar kiadásának utószavát írta. Egyik oldalról van egy erőteljes hárítás, elutasítás, mintha holmi kényeskedésről volna szó csupán, a másik oldalon pedig ott az irreális félelemkeltés. Ha valaki ugyanis a szülés után mondjuk, a harmadik héten még sokat sír vagy szélsőséges érzelmi hullámzáson megy át, az teljesen normális dolog, semmiképpen sem a depresszió bizonyítéka. Hiszen komoly változás történt vele, ennek feldolgozásához igenis időre van szüksége! Éppen ezért, szülés utáni depresszióról az első hat hétben nem beszélhetünk, csak akkor, ha a tünetek a második-hatodik hónapban is fennállnak.
Talán még mindig nem beszélünk eleget a gyermekágyas időszak jelentőségéről, amikor az ember saját várakozásai, mások elvárása, a baba igényei, családi és egyéb kapcsolatok között igyekszik egyensúlyozni egy szinte idegen testben, felbolydult lélekkel. Nem könnyítik az anyák helyzetét azok a történetek sem, melyekben a nyilvánvalóan mindenre felkészült( ), stramm( ) és jól teljesítő(!) média-anyák, két héttel a szülés után gond nélkül visszacsusszannak a farmerjukba, majd az autójukba, és ott folytatják az életüket, ahol két hete abbahagyták. Mintha mi sem történt volna Csakhogy történt. Méghozzá nagy horderejű, életfordító esemény, és aki ezt figyelmem kívül hagyja, félő, hogy sokkal súlyosabb árat fizet érte, mint aki megküzd vele. Mert az élet az anyasággal megváltozik, és ezt a folyamatot csak részben lehet uralni. Ez az, amit az emberek azon része, aki mindent és mindenkit vezényelni akar, nehezen lát be. Gyerek született, és anya és család. Időt kell adni az életünkből, felelősséget viselni, alázatot tanulni
Ördögi kör
A zavar, az ijedtség, a félelem teljesen normális és jogos érzés a szülés utáni hetekben, míg az át- és visszarendeződés zajlik. De melyek azok a tünetek, amelyekre már figyelni kell?
 |
Beszéljünk például a kényszerről, a kényszergondolatokról! kezdi a magyarázatot Molnár Judit. A szülés utáni depresszióra jellemző lehet, hogy az anya azt érzi, agresszív, én-idegen gondolatai vannak. Miközben a baba körmét vágja, esetleg folyamatosan arra gondol, mi lenne, ha belevágna az ujjacskáiba. Képtelen elszakadni ettől a gondolattól, de elmondani sem meri másnak. Egyszerűbb azt hinni, hogy ő valami pokolbéli szörnyeteg, vagy őrült, hiszen ilyenek járnak az eszében. Miközben ezt fontos leszögezni a babát soha nem bántaná! Jellemző tünet a szorongásnak egy olyan szintje, amikor retteg, hogy a kicsi meg fog halni, képtelen lesz őt életben tartani. Az érzésnélküliség tartós állapota is figyelmeztető jel, ahogyan az is, ha az anyának szinte mindent nagy erőfeszítéssel kell tennie, mert az őt eluraló fáradtság nem kipihenhető. Nincs honnan feltöltődnie, sem a környezetéből, sem magából nem tud erőt meríteni.
A teljes cikk a 13. heti, március 29-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
