Kedves Soma!
Idén leszek 26 éves, párommal első babánkat várjuk. Nagyon vágytunk már kisbabára, ezért nagyon boldogok vagyunk. Csodálatos dolog ez az áldott állapot, élvezzük minden percét, most tartunk a 30. héten. Apás szülést tervezünk, valahogy mindkettőnk számára az elejétől fogva természetesnek tűnt, hogy együtt éljük át életünk legfontosabb eseményét. Nagyon szoros lelki kapcsolat van közöttünk, én a párom karjaiban érzem a legnagyobb biztonságban magamat. Vágyom arra, hogy ezekben a karokban élhessem át azokat a bizonyos perceket, órákat, ameddig csak lehet, bár a dokinénink szerint, ha normális ütemben zajlik a szülés, ott és olyan helyzetben szülhetem meg, ahol és ahogy jól esik.
Az utóbbi hetekben nem egy helyről hallottam, olvastam, hogy az együttszülés negatív hatással lehet egy párkapcsolatra. Bevallom, nekem ez furcsa. Miért lenne ez így? Milyen “káros” hatással lenne egy ilyen közös esemény a későbbiekben egy komoly kapcsolatra? Neked mi erről a véleményed? Mit tanácsolsz?
Minden jót és jó egészséget kívánok Neked!
Szeretettel: Barbi
Kedves kismama Barbi!
Öröm volt olvasni a soraidat, beleélni magam egy pillanatra az állapotodba. A szerelmedtől áldott állapotban lenni – ezt a kifejezést nem mindig szeretem, gyakran szépelgőnek érzem, de most bejön. Micsoda szeretet- és boldogságeufóriákat élhetsz meg!
Igen, az ember mindenfélét hall (eszembe jutott József Attila egy sora: “Mindenfélét hall az ember, és én csak hallgatok…“), de az ösztön, az intuíció jelez. Márpedig ha ti a szülést ketten képzelitek el, együtt szeretnétek végigcsinálni és átélni, akkor biztos jól érzitek! A belső jelző sosem csap be. Mindig csak az okoskodás, számítgatás, és persze más emberek.
Igen, hallottam én is olyanról, hogy az apuka rosszul lett, elájult, illetve a szülés után nem tudta már úgy kívánni a feleségét, másként nézett rá, mint nőre, stb… Rémségek kicsiny boltja – de ilyen esetekben arról van szó, hogy a kedves apuka nemcsak hogy 0 önismerettel rendelkezett, de még csak a fáradtságot sem vette, hogy felkészüljön lelkileg a szentségteljes beavatásra. Ezek nem nagy szavak, ez a tény.
Minden nő tudja, aki anya lett, és minden férfi, aki jelen volt a szülésnél, hogy soha ennél nagyobb és meghatározóbb élményben még nem volt része. Az, aki ezt átéli, bizonyos szempontból más ember lesz. És erre föl kell készülni. Hogy egy hasonlatot mondjak, optimális esetben a szüzességünket sem úgy veszítjük, illetve veszítettük el (az előbbi jelenidős igehasználattal úgy látszik, én újra el szeretném veszíteni, ez sem gond, minden csak illúzió…), szóval, visszatérve gondolatcsatangolásomból, erre a dologra is felkészül az ember.
Készülsz rá, sejted – még ha nem is tudod, hiszen a valóság mindig mást hoz, mint ahogy elképzeljük -, hogy mire számíthatsz. Kérdezősködsz, esetleg olvasol róla, informálódsz, elképzeled. És aztán döntesz.
Ugyanezt tanácsolom a leendő kispapáknak is, akik jelen szeretnének lenni a szülésnél. Tessék fölkészülni rá!
Ma már vannak direkt ezt segítő tréningek, de mázlitok van, mert most, május 8-14-ig lesz országos szinten is a Születés Hete, ahol egy külön teremben szüléseket bemutató videókat lehet megnézni. Az országban 37 településen, Budapesten 13 kerületben, összesen 54 helyszínen közel 600 előadás lesz a témában. Budapesten május 7-én, épp anyák napján lesz a megnyitó. Most beszéltem Haas Gyurival (ő a főszervező, szellemi atya, egyébként dúla, vagyis mandula), aki azt mondta, hogy ezen a napon lesz a leendő apukáknak szüléselőkészítő is, úgyhogy ott a helyetek. (Nekem ez a téma szívügyem, szóval én biztos ott leszek).
 |
Egyébként ma már többféle módszerrel át lehet élni a saját megszületésünket, ami által feldolgozhatunk olyan traumákat, amiknek a lenyomata nehezíti az életünket. Ezt hívják születéstréningnek. Ez sokféleképpen átélhető: pl. regresszióval, transzlégzéssel, illetve egy olyan közegben, ahol fizikai szinten lemodellezik a női nemi szerveket, és végigküzdöd magad a méhből elindulva, a vagina nyílását kitágítva a fényre.
A pszichológiában (a fejlődéslélektanban) hatalmas irodalma van annak a ténynek, hogy a fogantatás, várandósság és megszületés (hogy az első, legmeghatározóbb hónapokról ne is beszéljek) micsoda hatással van a gyermek személyiségére és egész életútjára. Mint egy ház alapja, úgy rakódik le minden mozzanat, minden élmény, minden, amit átélsz, gondolsz és teszel. Menj el a könyvtárba, és bóklásszál a szabadpolc előtt, a pszichológiai könyvek között! Freud, Otto Rank, Grodek, Ferenczi Sándor, Hermann Imre, Melanie Klein könyvei között találsz sok idevonatkozó irodalmat!
| Ti írtátok – fórumajánló: |
| Apás szülés » Szülés férfiszemmel » |
Az emberek többsége azért fél “felébredni”, azért kell állandóan valaki vagy valami másba kapaszkodnia (ideológia, vallás, vezető személyek, trendek, stb.), mert a sérülések miatt, és saját belső tartóerő hiányában nem érzik magukat biztonságban. Ebben szerepet játszik az is, ahogy az elmúlt időkben születtek az emberek. Már itt toporog a spirituális felébredés és individualitás lehetősége, de ehhez az is kell, hogy elinduljon egy eddigitől teljesen eltérő, gyökeresen más hozzáállás a várandóssághoz, szüléshez. Te már nem engedheted meg magadnak, hogy ne legyél tudatos! Vagyis hát bocs a terrorizálásért, persze, megengedheted… De azért szuper, hogy te már ebben a korban szülsz!
Szóval, készüljetek a pároddal a csodára, kívánok nektek minden jót!
Ölellek: Soma Mamagésa
Tipp: Somának a következő címre írhattok: soma@nlcafe.hu
