Az Élvezetvonat, a Szolga és az Ostor… társra vágyik

Vittem a barátnőm is. Bónuszként… Az első találka: „Élvezetvonat” nős, háromgyermekes férfi. Új szeretőt keres a régi helyett. A második: „Szolga”, jóképű üzletember. Úrnőmnek szólít. Van nála felszerelés is. Két ostor, néhány csipesz, meg még ez-az.

– Társkeresés?! Ne legyél naiv! Ott szinte mindenki csak szexre hajt! Házas, szingli, nő, férfi, bármi… – legyintett egy ismerősöm. A netes társkereső oldalakra értette. És így kezdődött a történet. Gondoltam, utánanézek.

Szóval, pénteken, 15.40.– kor „Olga” lettem… Virtuálisan. A „regisztrációs lapom” szerint csak ismerkedem, biszexuális alapon. Szűken mértem magamról az infót, a többséghez képest, legalábbis. De úgy tűnik, a fotóm meggyőző. Egy brazil modellügynökség honlapjáról való. Kicsit hasonlít…

15.42.-kor indul a roham. Különböző jelek kezdenek őrült villogásba a monitor sarkában. Kisboríték, kisfelkiáltójel, kisizé, minden. „Statik”, azaz vélemények (egy listából kiválasztható sablonmondatok), és üzenetek. „Gyönyörű!”. „Szerelmes lettem!”. „Randizni akarok!” és hasonlók. Lányok, fiúk, párok vegyesen.

De csevegésre most nincs időm, találkozóra hajtok. Eldöntöm, a következő levélíró lesz az áldozat, bárki legyen az.

Keresem a párom

„Szolga”. Ezeket a sorokat intézi hozzám:
„Alázatosan köszöntöm, gyönyörűszép Úrnő!
Rendkívül csodálatos Ön, szolgálnám alázattal Úrnő kívánságait! Feszes vigyázzban, csicskaegyenruhában kényeztetném, tűsarkú csizmája alatt lennék lábtartó! Csodálatos Úrnő, mennyire szigorú Ön?…”

És megindul egy feszes, romantikamentes levélváltás. Kezdődik a játék. Közlöm, nagyon szigorú vagyok. Hogy itt én diktálom a feltételeket. És van egy Úrnő-társnőm is. Dupla szigor, dupla élvezet. Időpontot is adok, két nappal későbbre. Íme néhány levélrészlet:
Szolga: „Méltóságos Úrnő! …Feszes vigyázban, csicskaegyenruhában várom, hogy Ön elé járulhassak vasárnap!… Úrnőim hosszú távra szeretnének egy személyi csicskát, akit rendszeresen tudnak nevelni, fenyíteni? Barátnője független Úrnő?… Két Úrnőm csak egy alkalommal volt, de tudom, hogy nagyon kemény, és ha az egyik Úrnő nem ér rá, akkor a másik tud felügyelni addig a csicskára. Így az még kevesebbet pihenhet, és jobban fejlődik!… Először csak beszélgetés lesz, vagy rögtön elkezdik a nevelést? Készítsem össze az egyenruhát és a nevelő eszközöket? Az első találkozón még tegezhetem Úrnőimet?…”





Olga/Én: „Ne tegezz! És ne kérdezősködj!”

Szolga: „Igenis Úrnő!!! Elnézést Úrnő!!! (Kicsit furcsa Úrnőm.) Este gyakorlok egy óra feszes vigyázzállást és egy óra feszes menetelést Úrnőm tiszteletére!…Szép estét, Úrnő!! Feszes vigyázban gyakoroltam, tisztelettel jelentem!”

Olga/Én:” Oké, oké. Aludj jól, feszes vigyázban…”

Szolga:” Igenis Úrnő!! Megpróbálok Úrnő!Csicskaegyenruhát ezentúl mindig viselni fogom, ha itthon vagyok! Ha beszélni akar velem, csak csettintsen!…”

Szolga-randi bejegyezve: vasárnap este nyolc, egy bevásárlóközpont kávézója.

Legyen még valaki… Villog a kis boríték. „Élvezetvonat” ír. „Hello, Édes! Pista vagyok, szívesen elbeszélgetnék Veled…” Kattintok az adatlapjára. Házasságban él, egyetemi végzettsége, plusz több gyereke van, és társat szeretne, kötöttségek nélkül. Nem lacafacázom, felajánlok egy találkozót. Vasárnap hét. A Szolga-randi helyszínén. Pontosabban egy kávézóval arrébb.

A teljes cikk a 17. heti, április 26-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.