Amikor felhívtam, hogy interjút szeretnék vele készíteni, meg is lepődött. Miért pont velem? kérdezte. Mert nagyon jó színész. Ezért? Köszönöm válaszolta bizonytalanul. Aztán megnéztem Shakespeare talán legkeserűbb darabjában Cressida szerepében, és én köszöntem meg, hogy láthattam.
Ez a lány ennyire buta?
Buta?
Vagy csak nagyon kiszolgáltatott, és így szeretné túlélni?
Inkább ez. Nem buta, inkább éretlen.
Cressida bácsikája nekem sokkal gonoszabbnak tűnt, amikor még csak olvastam a darabot.
Ez lehet, hogy a Haumanntól van, így oldotta meg. Nem gonosz, inkább túlságosan realista. Szeret minket. Akkor nem lehet gonosz.
Érdekes előadás volt, bár a végén Hektor kibelezése számomra egy kicsit túl realistára sikerült.
Nem tudok ehhez hozzászólni, színésztáboros koromban mi is használtunk ilyen eszközöket. Engem nem zavar. Ez egy ilyen darab. Sokan nem bírják, már a szünetben elmennek. Másoknak meg bejön. Nem véletlen, hogy ilyen ritkán játsszák, nem Shakespeare legnépszerűbb drámája. A Katonában szerencsére színre kerülnek ilyen előadások is.
Hogy kezdődött? Hogy lett az ország talán legfontosabb színházának egyik legfoglalkoztatottabb színésze?
Honnan kezdjem?
Megszületett
Hú, az már nagyon régen volt, huszonkilenc éves vagyok
Az csaknem harminc év!
Szóval Sárváron születtem, úgy értem, ott kapcsolódtam be a családba. Négyen vagyunk, a szüleim, a bátyám meg én, és mindenki más helyen született.
Illetve kapcsolódott be a családba.
Szóval én épp Sárváron születtem, aztán továbbköltözött a család. A bátyám születési helye például Dunaújváros.
Ennyit vándoroltak?
Valahogy így alakult. Végül Miskolcon kötöttünk ki, de a középiskolát már Pécsett végeztem.
Miért pont ott?
Hegedültem, aztán érdekelni kezdett a balett. Az egyik akkori barátnőm jelentkezett Pécsre balett szakra, és azt mondta, jó, én meg utánamentem.
Tehát papírja van arról, hogy balett-táncosnő?
Igen.
Így lett színész?
Igen. Nem sok interjút adtam eddig, tehát ezt nem is sokan kérdezgették, ha mégis, mindig elmesélem, hogy a művészeti középiskolában volt színészgyakorlatunk is, ami tetszett, kisebb szerepeket el is játszottunk a pécsi színházban. Nem tudom, hogy ettől-e, szóval mind a kettő érdekelt.
Igen, ahová nem vettek fel. Egy ideig párhuzamosan ment a balett és a színészet. Egy évet Győrben töltöttem ötödévesként az ottani balettiskolában. Megint nem vettek fel, aztán a kecskeméti színházba kerültem. Szerveztek egy válogatást a Dzsungel könyvére, megfeleltem. Ladányi Andrea volt a koreográfus, rendezett még két táncos darabot, ott ragadtam. Aztán harmadszorra sikerült a felvételi. Prózai és operett-musical szakra is jelentkeztem, az utóbbira jutottam be.
Ez két felvételi vizsgasorozatot jelentett?
Igen. Akkor még mindkét szakra be lehetett adni a jelentkezést. A prózai szakon az első fordulóban kirúgtak. Egy picit vicces is volt, amikor bejött a musical osztályba az első órára az a tanár, aki a másik felvételin kivágott, és azzal kezdte: maguk azért vannak itt, mert nagyon tehetségesek.
A teljes cikk a 20. heti, május 17-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
