 |
A potencia a régi időkben nem csak a házasfelek élvezetét szolgálta, hanem a termékenység és a hatalom megnyilvánulása is volt. A pompeji falrajzok, a görög Dionüszosz ünnepek vagy a római bacchanáliák a polgárok energiafölöslegének levezetése mellett a közösség és a föld termékenységét voltak hivatottak biztosítani. Asszíriában minden évben nyilvánosan közösült a király az arra rendelt főpapnővel, amivel nemcsak az égi és földi világ harmonikus viszonyát, hanem a következő évi bő termést is garantálni akarták. Egy afrikai törzs tagjai is pettingeltek a datolyapálmákkal, hiszen ami az asszonynál működött, itt is meg kellett tegye a hatását Ennek tükrében nem meglepő, hogy a bűvös fontosságú férfierő fenn- és megtartására számos praktikát kitalált már az emberiség.
Mi az, ami hat?
A különböző vágyserkentőket alapvetően két fő csoportba sorolhatjuk: azokba, amelyek hatnak, és azokba, amelyekről azt hiszik, hogy hatnak. Az ajzószerek kiválasztásánál eleinte a hasonlóság elvét alkalmazták: mindent a kosárba tettek, ami alakjában a hímtagot idézte (persze, ez igaz a női nemi szervekre is: orchidea, osztriga). A római férfiak és nők egyaránt fallosz alakú amuletteket viseltek a nemzőerő fokozása érdekében.
Hasonló amulettek lógtak a 19. században az afrikai zulu harcosok nyakában, és Ázsia-szerte is bőven találunk nemi szerveket mintázó kultusztárgyakat. Eleink étrendjükbe is igyekeztek minél több növényi- és állati eredetű serkentőt beiktatni. Ünnepi különlegesség volt az őrölt orrszarvúagyar (amelynek hatásáról leginkább azt tudjuk, hogy az orrszarvú a kihalás szélére került), hím állatok nemi szervei, még a nem létezőké is, mint például az egyszarvú. A magyar konyhából ismerős lehet a kakashere pörkölt, Európa nyugati felén
a szarvasherére esküdtek. A tehetősebb arabok nem adták alább az állatok királyánál, nekik bizony oroszlánhere kellett.
Az a burjánzó flóra
A növényi szerek esetében a hajmeresztő ötletek mellett számos hasznos és veszélytelen terményt is találunk. Ezek, ha nem is indítják be partnerünket öt percen belül, legalább nem juttatják a temetőbe. Amúgy pedig finom és egészséges kiegészítői lehetnek étrendünknek. Ebbe a kategóriába sorolható például a zeller, a dió, a gyömbér, a fahéj, a sáfrány, a gomba, a vanília, a petrezselyem, a szegfűszeg és a méz.
Cikkünk folytatását a Nők Lapja Évszakok júniusi számában találja.
