Aktuális

Az okos lány

Vannak továbbá a nagyon okos nõk. Ezek száma minden férfiúi híresztelés dacára egyáltalán nem elenyészõ, és nem biztos, hogy külön halmazt alkotnak a szép nõk mellett.





A hét témája a Nők Lapjában:
Milyen nőt neveljek a lányomból?


Egy anya bőszen fogadkozik, hogy a lányát majd nem teszi tönkre egyetlen férfi fedőnevű szörnyeteg sem! A másik a burokra esküszik. Az egyik tini húslevest főz, a másik azt sem tudja, hol tartják otthon a lisztet. – Maradi volnék? – kérdezi az anya, amikor kiderül, tizenhét éves lánykája egyetlen az osztályban, akinél nem alhat ott a barátja…

További írások:
• “Szeretném, ha önállóbb lenne” »
• A ruha is teszi »
• Nőnek lenni: küldetés »

Az összeállítást készítették:
Hulej Emese, Dudics Emese, Szalóczy Ibolya és Wlcsek Anna

Pálya Fanni például a nagyon-nagyon okosak közé tartozik (és szép is!). A Fazekas Gimnázium hetedikes tanulója, érdekli a történelem, a biológia, különösen az állatok, mindennél jobban a lovak. Ha kell, Shakespeare-t is eredetiben olvas, amúgy most a Háború és békénél tart. Zongorázik, kórusban énekel, spanyolul tanul. „Délelőtt állatorvos leszek, délután emberorvos, este zongoraművész, ugye, anya, vigyázol majd a gyerekemre?!” – érdeklődött az édesanyjától öt-hat évesen.

– Fanninak mindig is nagyon fontos volt a teljesítmény – szögezi le dr. Fónagy Diána, és hozzáteszi, hogy a kisebbik lány, Hanna már jóval megengedőbben viszonyul a szerepléshez. – Ez nem megfelelni vágyás, hanem vele született belső hajtóerő, amit én elfogadok, és amennyire csak tudom, támogatom. Mindig is szeretett szerepelni, részt venni mindenben. Amiben nem érzi magát elég jónak, azért még jobban küzd.
Például a sportban nem olyan tehetséges, mint másban, ezért nagyobb siker neki, hogy tagja lehet az iskolai floorballcsapatnak, mint az eddig mindig kitűnő bizonyítványa.

Amikor Fanni elsős lett, édesanyja úgy vélte, ne járjon különórákra, bárhogy könyörög is érte. A kötelező logopédia éppen elég.




– A második félév első napján megkérdezte a logopédust, meddig kell még járnia. „Talán most már nem…” – hangzott a bizonytalan válasz. Az én lányom még aznap megkereste a szolfézstanárnőt, felvételiztette magát a folyosón, és megbeszélte az órabeosztást. Hát így. Ő ettől boldog. A terhelés neki lételem, sosem mondja, hogy fáradt. Arra kell vigyáznom, hogy ne szaladjon túl sok irányba az érdeklődése, és hogy azért ne legyen itthon nagyon rendetlen, mert erre hajlama van… Ebben szigorú vagyok! A konyhában ügyesebb, mint én, de például az öltözködés eddig nem érdekelte. Képes volt a húga farmerdzsekijét magára rángatni, ez a legutolsó időkben változni látszik. Nem féltem, mert hiszem, hogy az ember hosszú távon azt kapja az életben, amit érdemel.

A témáról bővebben a Nők Lapja május 31-én megjelenő 22-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top