Aktuális

Nem bánok semmit sem

– Ha értékelik az erõfeszítéseinket, és boldogságot adnak cserébe, ha önként bújunk (nem kényszerítenek) másik „ruhába”, ha a társunk is hajlandó némi változásra, és biztosak vagyunk abban, hogy szeretnek… – sorolja Kelemen Csilla azokat az értékeket, amelyekért érdemes kaméleonná válni.





A hét témája a Nők Lapjában:
Kaméleonok vagyunk?

avagy: A női alkalmazkodás határai…


Alkalmazkodás nélkül legfeljebb egy lakatlan szigeten lehet élni. Mit tehetünk sziget híján? Igazodunk a szüleinkhez, a tanárainkhoz, a főnökeinkhez, az ismerőseinkhez és (nem utolsósorban) a kedvesünkhöz, a férjünkhöz. De hol a határ? Mikor válik a rugalmas illeszkedés behódolássá, mikor veszítjük el önmagunkat a kapcsolataink bonyolult szövevényében?

További írások:

• Egy „antikaméleon” »
• Nem bánok semmit sem »
• Útközben tanuljuk… »
• Otthon dől el… »

Az összeállítást készítette:
V. Kulcsár Ildikó  

Figyelem őt, és megint rájövök, hogy nem szabad a látszatból ítélni: senki sem gondolná, hogy egy ilyen szép nő is a túlzott alkalmazkodás hibájába eshet.

– Pedig velem kétszer megtörtént, annak ellenére, hogy kiskoromban öntörvényű vadócnak tartottak – meséli nevetve. – Ráadásul korán kikerültem a szülői felügyelet alól, hiszen már a huszonéveim elején manöken és fotómodell voltam Olaszországban. Akkoriban ruhabemutatók, címlapfotózások, új barátságok, fodrász, sport, tánc és egyéb felületes foglalatosságok töltötték ki a napjaimat. Kellékei a felelőtlen fiatalságnak… Mindez addig tartott, amíg bele nem szédültem – az olasz kedvesemmel – abba az őrült szélviharba, melyet szerelemnek hívunk. Milyen volt ő? Igazi macsó, fekete, göndör fürtök, talpig szenvedély, férfiasság, gyengédség. Csakhogy a szerelmem ügynök volt egy nemzetközi titkos szervezetnél, havonta repülte körbe a világot. Két évig nem is tudtam, mivel foglalkozik, legfeljebb reméltem, hogy nem maffiózó, nem csempész… De eleinte mindez nem érdekelt, csak azzal foglalkoztam, hogy szeressem és szeressen. Soha nem voltam még olyan szép, mint az ő oldalán! Kaptam is a jobbnál jobb, remekül fizető szerződéseket, munkaajánlatokat. Ő büszke volt rám, imponált neki a sok utánam tekeredő fej, tetszett, hogy nem reagálok, de ha szükséges, kellőképpen fel van vágva a nyelvem. Ám amikor „küldetésre ment”, és engem egyedül kellett hagynia, jöttek a bajok.

Kezdődött azzal, hogy bontsak szerződést, mert Róma veszélyes egy feltűnő lánynak. Elrabolhatnak, bedrogozhatnak… Meghatódtam: mennyire félt! Szerződés felbontva, modellkedés befejezve. Vigasztalásul teljesen birtokolhattuk egymást, és a veszélytelenebb munkákra el is kísérhettem. Ilyenkor örült, hogy úgy nézek ki, mintha egy címlapról léptem volna le, de egyébként arra kért, hogy ne viseljek magas sarkú cipőt, rövid szoknyát, kivágott blúzt, mert a galád férfiak kihívásnak veszik. Az ő „csodaszép hercegnője” nem lehet préda! Én fülig szerelmesen – hogy ne legyen összezörrenés (mégis lett) – sápatagabb külsőt öltöttem. Főleg akkor, amikor tudtam, hogy összefuthatok a kémeivel. Mert azok is voltak ám! Követtek a római forgatagban, a sportpályán, a boltban, mert rendületlenül gyanús voltam a detektív lelkű hősszerelmesemnek. Néhány év múlva – védekezésül – új testtartást vettem fel: lógó orral, földre fókuszált tekintettel jártam, mint a nyakukban nehéz harangot viselő bárányok. De ez is kevés volt! A féltékenysége „csúcsán” már nem szép szóval kérlelt, hanem szörnyű veszekedéseket provokált. A hatvanéves kutyás bácsira, a homoszexuális fodrászomra éppúgy gyilkos pillantásokat vetett, mint a rokonaimra.. Tíz évig bírtam…

De bármily furcsán hangzik is, nem bánok semmit sem! Ő tele volt komplexusokkal a rossz tapasztalatai meg a munkája miatt, és nem azért formált át (zárt kalitkába), hogy fájdalmat okozzon, csak a maga kínján szeretett volna enyhíteni. A szomorúságokért, dührohamokért nagyon sok szerelmet, csodát, boldogságot kaptam cserébe! És hogy a „kaméleonság” nem nyomorított meg, arra a folytatás a legfőbb bizonyíték. A szakítás után fotográfusként dolgoztam Olaszországban – hírességeket fotóztam, kiállításaim voltak –, közben festmények eladásával foglalkoztam. Visszanyertem az életkedvemet, a humoromat. Ennek (is) köszönhetem, hogy rátaláltam a következő páromra, egy festőművészre – a kisfiam édesapjára –, aki mellett újból átalakultam.

Róma helyett egy magyar falu lett a lakhelyem – a Kedves óhajára elsüllyesztettem a különleges ruháimat, magas sarkú cipőimet –, beleolvadtam a falusi képbe. Füvet nyírtam, takarítottam, teherautót vezettem, intéztem a társam gazdasági ügyeit, reklámoztam a képeit, majd átlagos feleség lettem: sehova sem jártam, soha nem utaztam… Nem akarom részletezni, legyen elég annyi, hogy ez a házasság zátonyra futott, mégsem vagyok keserű. Velem van a csodálatos kisfiam – lám, ebből a kapcsolatból is maradt „kincsem!” –, és ha hiszed, ha nem, szívesen lennék újból kaméleon. Utoljára, még egyszer! Egy szelídebben szerelmes, másodjára házas feleség, második gyerekkel. Végleges társa egy másik kaméleonnak!

A témáról bővebbet a Nők Lapja június 6-án megjelenő 23-as számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése