2006. Június 19.

Klasszikus nõ kell

Hogy milyen az a nõ, akit én, mint harmincas (talán még) young, (de mindenképp) urban professional feleségül vennék? gondolkozik el dr. Ruszinkó Ádám, jogász.

nlc

A hét témája a Nők Lapjában:
Legyél a feleségem!
avagy: Hogy választ a férfi?

Állítólag öt perc után tudják. Ennyi idő elegendő nekik mármint a férfiaknak ahhoz, hogy magukban megállapítsák, a velük szemben álló nő feleségnek való-e. Netán szeretőnek. Esetleg egyiknek sem. De hogy csinálják? Mi játszódik le az agyukban ilyenkor? Mi alapján választanak társat egy életre?

További írások:
Klasszikus nő kell! »
Ha tudod, ki vagy, akkor válassz! »
Ha nem a férfi választ, rosszul járunk »
Felnőtt, önálló döntés: ez az igazi »

Az összeállítást készítette:
V. Kulcsár Ildikó

Először is, ahogy Márai egyik regényében Franciska, Párma grófnője mondja: arcom kifejez valamit, s e kifejezésben van kíváncsiság és nyugalom, áhítat és megértés, derű és komolyság, s mindez összhangban vegyül, ezért szép. Szóval, a szépségnek eme összhangja kell, nem pedig a tökéletes alak vagy a hibátlan babaarc. Egyéni, és ne egyennő legyen, találja ki magát! De mindennél fontosabb, hogy szellemi társ legyen. Ha nem a barátom, ha nem lehet vele jókat dumálni, nagyokat röhögni, akkor nem is lesz túl sok közünk egymáshoz. Számomra rendkívül fontosak a klasszikus női értékek.

Manapság egyre inkább azt veszem észre, hogy a nők iszonyúan hajtanak arra, hogy megmutassák a világnak: én tudok egyedül is élni, erős vagyok, nincs szükségem senkire! Nekem meg csendben borsózik a hátam: miért kell nekünk egyáltalán szóba állnunk, ha ennyire érezteti, hogy az ő életében nincs szükség férfira, azaz például rám. Ennél a roppant korszerű imázsnál sokkal lágyabb nőiességre vágyom, és úgy gondolom, a férfiak döntő többsége is. A nőt ne verje ki a víz, ha meg kell sütni egy tálca sütit, vagy föl kell varrni egy gombot az ingemre. Ne közölje velem kétheti ismeretség után, hogy én bizony nem mosom senki gatyáját. Ha tetszik, ha nem, vannak bizonyos klasszikus női és férfi szerepek, amelyek évezredek során alakultak ki, és nem vezet jóra, ha ezeket az aktuális évtized divatja szerint alapvetően megpróbáljuk feldúlni.

Az érem másik oldala: nagyanyám örök érvényű bölcsessége. Ő azt mondta, amikor az apukám nősülni készült: Kisfiam, csak olyan nőt végy feleségül, akinek van rendes szakmája, mert ha elpatkolsz, akkor is föl tudja nevelni a gyerekeidet! Abszolút igaza volt, tanuljanak a lányok, legyenek okosak, és ne legyenek kiszolgáltatva, de legyen mérték! A párkapcsolat tartós sikere szempontjából azonban talán azt tartom a legfontosabbnak, hogy hasonló emberek legyünk: műveltség, neveltetés, baráti kör és fájdalom politikai beállítottság szempontjából. Ahogy a rómaiak mondták: similis simile gaudet (hasonló a hasonlónak örül) márpedig ők gyakorlatilag mindent tudtak az életről, az emberi természetről.

A témáról bővebben a Nők Lapja június 21-én megjelenő 25-ös számában olvashatsz!