Mit tegyek, hogy ne csaljanak meg?

Kedves Soma!

Állandó olvasója vagyok a leveleidnek a Nők Lapja Cafén, és nagy érdeklődéssel vettem kezembe a könyvedet is. Most a saját dilemmámat szeretném megosztani Veled: szerinted mi számít hűtlenségnek, mi az, amit egy nő meg tud bocsátani? Azért érdekel, mit gondolsz erről, mert sok férfi véleményét hallottam már, és eléggé sajátosan kezelik a hűség kérdését. Egyesek szerint az a megcsalás, ha ezért elhagyják a feleségüket, vagy tartósan szeretőt tartanak, ellenben ha csak a változatosság kedvéért néha megtörténik egy idegen nővel, és aztán nincs folytatása, az nem megcsalás.

Környezetemben is sok olyat láttam már, ahol a férj félrekalandozott, és a feleség kis sértődés után megbocsátott. Hogy lehet ezt megbocsátani?! És ami a lényeg, hogy lehet elkerülni, hogy megcsaljanak?

Én értem, hogy néha kell a változatosság, de egy nő hogyan tud állandóan más lenni? Azért kérdezem, mert megismerkedtem egy fiúval, aki minden szempontból ideális lenne nekem, de félek a jövőtől, és engem még (állítólag) nem csalt meg, de az előző kapcsolatában többször félrelépett.

Válaszodat előre is köszönöm.
Puszi, Eszter

Kedves Eszter!

Hogy hogyan lehet elkerülni, hogy az embert megcsalják? Egyáltalán mi a megcsalás? Mi a hűség, és hogyan alakul ki mindez? Hatalmas téma. Most eszembe jutott mindaz, amit az elmúlt évben a pszichológiában ezzel kapcsolatban tanultam. Freud a “Három értekezés a szexualitás elméletéről” c. munkájában azt írja: “A nemi élet végkialakulása mindenekelőtt a veleszületett alkat eredménye. Nem könnyű dolog az alkati és esetlegességi tényezők hatását egymáshoz viszonyítva felbecsülni.”
Freud (és alapvetően a pszichológia) azt is állítja, hogy személyiségünk alapszerkezete 5 éves korunkig kialakul, és azt, hogy mennyire ragaszkodunk emberekhez, dolgokhoz, eszmékhez, illetve mennyire könnyen engedjük el őket, az anális periódusban (bölcsődéskor, szobatisztaságra nevelés időszaka) átéltek határozzák meg.

Tudom, hogy furán hangzik, de én magam is hajlok elhinni, hogy az, hogy valaki alapvetően poligám vagy monogám lesz, már kisgyermekkorban kialakul. Nyilván hozunk is magunkkal egy csomó infót (akár a köztes létből, akár genetikailag), aztán meghatároz a szüleinkkel kialakult kötődés, és persze minden, ami az első években bennünket ér. Persze, lehet változni (nagyon erős külső hatás, vagy szívós, kitartó, személyre szabott módszereket alkalmazó tudatos munka hatására), de az alapkarakterünk a kisgyermekkor végéig kialakul. Ha te ún. “anális karakter” vagy (a freudi pszichoszexuális szakaszok közül a második, az orálist követően), tehát szeretsz birtokolni, és nehezen engedsz el dolgokat, embereket, akkor nyilván birtoklóbb, féltékenyebb természet vagy, mint az, aki ebben az időszakban lazábban, könnyedebben élte meg a változást. (Szondi Lipót magyar pszichiáterünk világszinten híressé vált ún. Szondi tesztjét kitöltve erre választ is kaphat az, aki ily módon szeretné önismeretét gyarapítani.)

Tehát az, hogy kinek hol van a határ, és ki hogyan éli meg esetlegesen ugyanazt a dolgot, teljesen egyéni. Én mindenesetre nagyon kevés olyan emberrel találkoztam eddigi utamon (pedig bátran mondhatom, hogy extra sok embert ismerek), akik azt mondták, hogy el tudják képzelni azt, hogy szexuálisan csak a társukkal legyenek egy életen át. A nagy többség (de vastagon a nagy többség) ezt kizártnak tartja. Nem gondolom, hogy ebben (vagy akár másban) ítélkezhetünk egymás fölött. Mindennek megvan a miértje. Van, akinek csak az a megcsalás, ha házasságon kívül történik szex, és van, aki már a “gondolat-bűnt” is annak veszi. És hogy tovább bonyolítsam a lehetőségeket, ne felejtsük el, hogy önmagunkat is be lehet csapni, nem csak a másikat. És szerintem ez a durvábbik. Ha valaki már önmagához nem tud hű lenni. Az önmagunknak való hazudozás a szememben a legszánalmasabb. Utána jön, amikor a másiknak….

De van ebben az egész férfi-nő kapcsolatban valami ördögi kör. Hiszen ha az
évek folyamán a felek között igazi barátság alakul ki, akkor nem fog adrenalin termelődni. Márpedig ha nincs adrenalin, nincs szex… Ez tény. Nem véletlenül válik külön a barátság és a patrnerkapcsolat. Szóval, pengeélen táncol az egész, s hogy mi lesz belőle, csak a felek személyiségén, karakterén, érettségén, spirituális fejlettségén múlik. Úgyhogy nincs recept, ez egyéni, és lépésről-lépésre történik a jelenben.
Mindenesetre van egy régi bölcs mondás – bizonyára ismered is – hogy “a félelem vonzza a félelem tárgyát.” És te már előre azon szorongsz, hogy a barátod, ha az előző kedvesét is megcsalta, akkor téged is meg fog, hiszen akkor ilyen a “vére”. És hogy hogyan lehet ezt majd túlélni, és előre felkészülni rá?

Semmit nem tartok olyan fontosnak egy párkapcsolatban, mint a lélektől lélekig hatoló, és oda-vissza működő minden szintű (tehát nem csak verbális) kommunikációt. Nagyon fontos, hogy megbeszéljétek az érzéseiteket, és azt, hogy mit okoztok egymásban. Ezért vagytok EGY pár. Ha nincs bizalom, akkor az a partnerkapcsolat nem az igazi. Te már most azt írod: “engem még (állítólag) nem csalt meg“. Tehát azért gyanakodsz. Jó néhány olyan panaszkodást hallgattam végig utam során, amit azok adtak elő, akiknek a párja görcsösen, betegesen féltékeny volt rájuk. Ez mindkét fél számára sok-sok energiát elszívó, lecsapoló, kellemetlen érzéseket felhozó állapot. Mindenképpen érdemes akár külső segítséget kérve dolgozni ezen. Én a helyedben elmennék egy
pszichológushoz vagy kineziológushoz, hogy segítse oldani ezt a szorongást. Hiszen még csak nemrégiben kerültél össze álmaid férfijával, és ahelyett, hogy átadnád magad az önfeledt boldogságnak, már szorongást gyártasz, hogy “állítólag” még nem csalt meg, de ami késik, nem múlik.

Azt kérdezed: “Én értem, hogy néha kell a változatosság, de egy nő hogyan
tud állandóan más lenni?” Nyilván, hogy mindannyian ugyanazok vagyunk, de ha nyitottak vagyunk, akkor folyamatosan, és sokkal dinamikusabban változunk, mint azok, akik zártak. Szerintem a legunalmasabb emberek azok, akikben nincs érdeklődés a világ iránt. A legnyomorúságosabb társaságnak a szellemileg
sivár embereket tartom. Akiknek nincs elképzelésük a jelenükre, időtöltésükre, és a saját perspektivikus jövőképük kialakítására. Akiket a külsőségeken kívül szinte semmi sem érdekel. Mondjuk én egy idő után azokat is unom, akik folyamatosan csak a saját érzelmeikkel vannak elfoglalva. Persze nyilván meg lehet érteni, addig, amíg valaki nincs rendben magával, nem tud mással foglalkozni. Dehát könyörgöm, nézzünk szét! 

Elképesztő változások vannak körülöttünk, egy hihetetlenül izgalmas, sok-sok újat hozó, sok szempontból forradalmi időszakban vagyunk. Aki most képes unatkozni, vagy leragadni a külsőségeknél, azt nem csodálom, ha előbb-utóbb megcsalják, vagy otthagyják. A férfit, a nőt, egymást nem csupán ápolt külsőnkkel, és új ruhánkkal tudjuk elkápráztatni, hanem azzal a nyitottsággal, tudásszomjjal, tettekkel, ami által mindig megújhodni tudó, élettel teli, értékeket teremtő emberré válunk. Amikor olyan életet vagyunk képesek élni, hogy bearanyozzuk a környezetünk életét is. Amikor tudunk adni, és nem csak kapni, és magunkkal foglalkozni.

Igenis vannak technikák és módszerek, hogy képes legyél könnyebben
elengedni, befogadni, nyílni, változni. Hogy lazábban legyél a jelenben, kevesebb feltétellel, több bizalmat adva a másiknak. Nyilván nagyszerű dolog, ha megértik az embert, de az igazi királynői “pozíció”, amikor te vagy képes
megérteni másokat. Az életre, a történésekre való nyitottság, a befogadni tudás, a lazának lenni, örülni tudás életünk végéig segít a megújhodásban, a folyamatos változásban. Az ilyen dinamikus társat sosem lehet megunni.
Nos, izgalmas belső út előtt állsz. Én – spirituális értelemben véve – nagyon kevés felnőtt emberrel találkoztam eddig. Micsoda izgalmas kaland eddig elérni… Nézd egy kicsit kívülről magadat, magatokat, az egészet. Mert ha nagyon sokáig belülről nézed, be fogsz görcsölni… gondolkodj el ezen a szón: “ősbizalom”. Kívánom, hogy megérezd!

Soma Mamagésa

Tipp: Soma a következő e-mail címre várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu