Szia Soma!
28 éves nő vagyok, van állásom, lakásom, párom, aki nagyon szeret, és akit én is nagyon szeretek. Mindig is egy keresgélő, elemző ember voltam/vagyok, ezért próbáltam az életemet tudatosan, okosan alakítani. Az egész tini korszakom, majd a húszas éveim eleje/közepe azzal telt, hogy nem voltam tisztában önmagammal, a nőiességemmel, a képességeimmel, hogy milyen hibákat vétek, és ezek mire jók, milyen típusú társra volna szükségem. Ezért asztrológiát tanultam, mert kellett az önmegismerés…
Két kapcsolat után bátran és boldogan jelenthetem ki, hogy megtaláltam a másik felem, valóban nagy ajándék Ő nekem, s immáron két éve együtt élünk. A történet egészen eddig még jól hangzik. A problémám, amivel megkerestelek, az az, hogy 28 évesen, egy stabil kapcsolattal a hátam mögött még mindig nem tudok kitárulkozni szexuálisan, nem tudom, milyen a libidóm. Ezt a korábbi kapcsolatokból sem tudtam megtanulni, mert az egyik fiú túl alárendelődő volt, az volt jó neki, amit én akartam, a másik meg elérhetetlen volt, és nem igazán érdekeltem őt.
Azt érzem és tudom, hogy tele vagyok régóta őrzött fóbiákkal, amiket a sok-sok sikertelen, reménytelen szerelem vésett belém, ezért az önbizalmam és a női mivoltom rendesen megreccsent. De nem csak erről van szó – apámmal a viszonyom sohasem volt felhőtlen. Mindig tartottam tőle, és vastagon meg akartam felelni neki. Sajnos ez a mai napig így van. Nincs köztünk igazi érzelmi kapcsolat, nem tudom őt úgy magamhoz ölelni, hogy ne kívánkoznék el az ölelésből. Ez gyerekkorom óta így van. Sajnos ő egy elég erőszakos természetű személyiség, mindamellett, hogy tudom, szeret engem, és mindent megtenne értem!
 |
Ehhez hozzáadódik az is, hogy a párom még tanul, vizsgákra készül, így ő is erősen dekoncentrált. És persze minél ritkábban vagyunk együtt, ez annál jobban frusztrál. Pedig tudom, hogy szeretem, és vele akarom megoldani ezt a régi-régi problémát!!! A párom rém türelmes, megértő ember, aki tudja, hogy engem mi zavar, így próbál a lehető legintelligensebben a dologhoz állni és segíteni. Mégis azt gondolom, hogy az én bajom már úgy elhatalmasodott, hogy komolyabb szükségem volna külső segítségre. Ezért szeretnék majd kineziológushoz menni, hiszen olvastam, hogy sokaknak ajánlod, és beválik. Igazából nincs tippem, kihez fordulhatnék, ezért szívesen venném, ha ajánlanál valakit.
De még mielőtt elmennék, szeretnék Tőled tanácsot kérni, hogyan érdemes ezt a problémahalmazt kezelni. Milyen praktikákat tudnál javasolni nekem, amivel el lehetne kezdeni? Kérlek, segíts, mert nem szeretnék még nagyobb betegséget gyártani magamnak ebből, mint ami most is az önelfogadás zavarából van (candida).
Köszönöm a türelmed és a segítségedet!
Szeretettel: Manó
Kedves Manó!
Köszönöm az őszinteséged, biztos vagyok benne, hogy már ez a kimondani tudás közelebb hozott a problémák megoldásához. Az, hogy az egész tini korszakod, majd a húszas éveid eleje/közepe azzal telt, hogy nem voltál tisztában önmagaddal, a nőiességeddel, az teljesen normális. A nagy többségünk ezt így éli át.
Az asztrológia is egy út, karakterológiai vonatkozása révén valóban sokat mutathat meg önmagunkból. Úgy vettem ki a leveledből, hogy valójában nagyon kevés tapasztalatod van a párkapcsolatok és a szex terén. Ha két éve vagytok együtt, akkor 26 éves korodig volt két (vagy csak másfél?) kapcsolatod, amikről nem is tudsz igazán pozitívan nyilatkozni. Tehát valóban ez az első alkalom az életedben, hogy “rendet tegyél” a nőiséged és a szexuális életed terén.
Én a kulcsot ebben a mondatodban látom: “apámmal a viszonyom sohasem volt felhőtlen. Mindig tartottam tőle, és vastagon meg akartam felelni neki.”
Márpedig nyilván tudod, hogy az apával való viszony alapvetően meghatározza a férfiakkal való kapcsolatot. Folyamatosan ez a mondat kattog: “nem tudom őt úgy magamhoz ölelni, hogy ne kívánkoznék el az ölelésből.”
Nem veszed észre? Épp ugyanaz az ambivalencia, mint a kedveseddel! Meg akarsz neki felelni, tehát lépsz felé, majd egyből vissza is lépsz, eltolva őt magadtól. Vágysz az ölelésére, majd kikívánkozol belőle. Félsz attól, hogy nem sikerül megint az együttlét, hiszen apáddal sem “sikerült”. Mármint lélektől-lélekig, igaz érzelmeket kibontva együtt lenned. Akkor inkább ne legyen, minthogy a kudarcot újra átéld! Ennek a feszültsége, dinamikája és képlete vetül rá a párkapcsolatodra is. Ez sokkal több energiát felemészt, mint sejted…
Ebből kilépni egy folyamat, amihez jó, hogy külső segítséget kérsz. Persze, ajánlok neked egy kineziológust, aki egyben remek pszichológus is, és nem csupán még inkább tudatos szintre hozzátok az egészet (mint a pszichoanalízisben), hanem ő majd azt is kiteszteli (mint tudod, izomteszttel dolgozik a módszer), hogy mit kell tenned azért, hogy a múltban ott tapadt energiát felszabadítva egyre inkább itt legyél a jelenben, és képes legyél elengedni magad, és átadni magad annak a nagyszerű állapotnak, hogy fiatalon, kapcsolatotok elején önfeledten örüljetek annak, amiben vagytok. Úgy gondolom, az mindenképpen segítene, ha tudatosítanád magadban, hogy egy nagyon komoly változási folyamatban vagy a férfiakkal, apáddal, és az önmagaddal való viszony átértékelésében. Nagyon sok mindent el kell majd engedned (az apáddal való kapcsolat berögzüléseinek az elengedése hosszabb folyamat lesz), épp ezért kezdd el nap-mint nap, mintegy mágia-szerűen, tudatosítva az elengedés erejét, gyakorolni az elengedést magát!
Kezdd akár apró tárgyakon! Válj meg olyan megszokott (de valójában nem is fontos) tárgyaidtól, aminek az elengedése (vagy elajándékozása) révén szembesülsz azzal, hogy milyen elengedni tudni valamit. Ilyenkor “mágiázd” bele mindazt, amit tényleg szeretnél feldolgozni és elengedni, például a nőiségeddel kapcsolatos sérüléseket, az apáddal kapcsolatos ambivalenciát (azt a kielégületlenséget és csalódottságot, hogy valójában sohasem tudtál vele önfeledten és őszintén kommunikálni), a stresszedet a szexen, az önmagadat lehúzó és bántó gondolatokat, stb…
 |
Mindig úgy csinálom, hogy először elolvasom a levelet, hagyom 1-2 napig kattogni, majd nekiülök megválaszolni. A pszichológia vizsgáimra készülve kezembe/szemembe/agyamba akadt a következő mondat: “Ha a lány nem tud eléggé leszakadni az anyjáról, nem tudja magához közel engedni a férfit, mert a libidális energia nagy részét az anyjára helyezi.” (Férfinél ugyanígy van.) Nem tudom, milyen a viszonyod anyukáddal, hisz erről nem írtál, bár intuícióim szerint nálad nem erről van szó, hanem az előzőben kifejtettekről. Mindegy, leírtam, hátha valakinek épp ez a mondat kellett.
És még valami. Kezdj el tudatosan is ráhangolódni a szexre! Keresd a szexis helyzeteket, filmeket, könyveket, témákat, minél több szexuális töltetű dologból szívd be ezt az energiát! Töltekezz belőle! Vesd el magadban a magokat, hadd keljenek ki! Szóval, Manó drága, nagyon izgalmas kaland előtt állsz, amihez kívánok neked éberséget, kitartást és hatékonyságot! Vagyis lazulást, és sok-sok gyönyört!
Soma Mamagésa
Tipp: Soma a következő e-mail címre várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu
