A hét témája a Nők Lapjában: Ilyenkor nyáron tetőzik az építési láz gombamód nőnek ki a házak szerte az országban. Keresgéltünk volna boldog tulajdonosokat, akiknek életük legszebb napja virradt fel, amikor átvehették új otthonuk kulcsait. Találtunk ehelyett nyomott kedvű szitkozódó építkezőket, akik a napot is elátkozták már, amikor a kőműves először betette a lábát a telkükre. |
A második tanácsom: el kell menni a kiszemelt vállalkozó folyamatban levő építkezésére, és körül kell nézni: ahol olyan kuplerájt látni, mint amilyen nálunk volt, ahol láthatóan szakképzetlen alkalmi munkások dolgoznak azzal a vállalkozóval nem szabad szerződni. Én addig azt hittem, az ács: ács, aki a piacon szokásos tarifáért dolgozik, és az ő járandóságán a fővállalkozó már nem keres. Ehelyett általános, hogy a kivitelező gyakorta elszámolási vitákba bonyolódik a munkásaival, aminek az építtető issza meg a levét. Most, hogy már lassan túl leszünk a dolgon, szívesen elkápráztatom az ismerőseimet azzal az anekdotával amit eddig még senki sem tudott tromfolni , hogy nálunk például nem volt vas a koszorúban, a koszorúhoz nem volt rögzítve a szelemen, és a tető keresztfái nem voltak egymáshoz kapcsolva. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az első szél lefújta volna a tetőt a házunkról. Mindez miért? Bosszúból. Mert a kivitelezővel összeveszett az ács. Még szerencse, hogy időben kiderült. Repedt a fal, megnézettük statikussal, aki belefúratott a koszorúba, és nem talált benne vasat. A kivitelezőm leült a földre, és nem kapott levegőt.
Nyakig benne voltam a trutyiban, úgyhogy nem csaptam el. Egyrészt futottam a pénzem után. Nem volt ő tisztességtelen, maga is kiszolgáltatott volt a munkásainak, a nem fizető megbízóinak. Minden energiája arra ment, hogy próbálta betömködni a lyukakat, és új megrendelések után szaladgált, közben nem maradt ideje ellenőrizni a folyamatban levőket.
 |
A témáról bővebben a Nők Lapja július 12-én megjelenő 28-as számában olvashatsz.
