A hét témája a Nők Lapjában: Megtaláltuk Tiziano modelljét! Ezrek zarándokoltak a Szépművészeti Múzeumba, hogy lássák a Szürke szemű férfi képmását. Kit ábrázolhat a festmény? A Nők Lapja megtalálta a titokzatosan ellenállhatatlan férfit…
Életre kel a Szürke szemű férfi
További írások:
Ki vagy te, szürke szemű? »
Mire KÉPes a mi Tamásunk! »
Az összeállítást készítette:
Fejős Éva és Szigeti Hajni
A képet ötvenmillió euróra biztosították, bár a kiállítás kurátora, Vécsey Axel elmondása szerint, a mellette függő Sebatiano del Piombo mű amely a Szépművészeti Múzeum tulajdona sem ér kevesebbet!
2. Támpontok az azonosításhoz
Arra, hogy a Szürke szemű férfi képmása fontos, gazdag embert ábrázol több dologból következtethetünk. Például a ruhájából a fekete akkoriban az udvaroncok elegáns viselete volt, a szolgák inkább tarka-barkában jártak, a szakállviseletéből amely a nemesek jellemzője volt, a kesztyűjéből amely nagyon drága holminak számított, a nyakában lógó aranyláncról ez nem ékszer, hanem uralkodók osztogatta kitüntetés komoly szolgálatért cserébe. De elsősorban abból, hogy Tiziano festette meg a portréját, aki nem volt olcsó mester, sőt utolsó éveiben egy közepes magyar falu éves jövedelmének összegét elkérte egy képért.
3. Kitüntetett piktor
A képen látható aranylánchoz hasonlóval Tiziano is büszkélkedhetett. Ő volt a legelső festő, akik a nyugati világban ilyen kitüntetést kapott mégpedig V. Károly császártól.
4. Lakomák és üzletek
Tiziano fejedelmi módon megélt a festményeiből: ötven-hatvanéves kora körül csupán életjáradékai meghaladták a velencei dózse éves jövedelmét. Tiziano szerette az életet, jókat evett-ivott, időnként nagy lakomákon vett részt, de remek üzletember, igazi velencei is volt, aki kiválóan fektette be a pénzét. Menedzserének a fiát fogadta fel, rajta keresztül válogatott a megrendelésekből, és őt küldte behajtani a fizetségét is a császár például nagyon sokáig tartozott neki.
5. Miért remekmű a Szürke szemű férfi?
Vécsey Axel
Bár a mester keze alól is kikerült pár rutinból vászonra vetett kép meséli Vécsey Axel , ez biztos, hogy nem az, hanem rettenetesen átgondolt, kitalált kompozíció, életművének egyik csúcsa. Tizianót talán azért is tartják a portréfestészet egyik legnagyobbjának, mert a beállításokat, a testtartásokat olyan szinten újította meg, hogy a fotósok a mai napig ugyanezeket a pózokat használják. Korábban, ha azt akarták bemutatni, hogy íme, egy király, akkor ráadtak egy palástot az illetőre Tizianónál már a testtartásból látszik, honnan jött a modell. Emellett portréi természetesebbek, a belső érzéseket, a kisugárzást kívánják visszaadni. A 15. század végéig a portréfestészetnek egy célja volt: emléket hagyni, bekeretezzük, és lesz egy képünk a nagypapáról halála után. Ehhez képes Leonardo da Vincinél jelenik meg az a gondolat, hogy az ember jellemét, szellemét, gondolatait próbáljuk megjeleníteni a portréban. Ezt viszi tovább Giorgione, és tanítványa, Tiziano tökéletesíti.
Köszönjük Vécsey Alex muzeológus segítségét!
A témáról bővebben a Nők Lapja július 26-án megjelenő 30-as számában olvashatsz!
