Mi van a portré mögött?

A hét témája a Nők Lapjában: Megtaláltuk Tiziano modelljét! Életre kel a Szürke szemű férfi Ezrek zarándokoltak a Szépművészeti Múzeumba, hogy lássák a Szürke szemű férfi képmását. Kit ábrázolhat a festmény? A Nők Lapja megtalálta a titokzatosan ellenállhatatlan férfit… További írások: • Ki vagy te, szürke szemű? » • Mire KÉPes a mi Tamásunk! »  Az összeállítást készítette: Fejős Éva és Szigeti Hajni

1. Rekordösszegre biztosítva

A képet ötvenmillió euróra biztosították, bár a kiállítás kurátora, Vécsey Axel elmondása szerint, a mellette függő Sebatiano del Piombo mű – amely a Szépművészeti Múzeum tulajdona – sem ér kevesebbet!

2. Támpontok az azonosításhoz

Arra, hogy a Szürke szemű férfi képmása fontos, gazdag embert ábrázol több dologból következtethetünk. Például a ruhájából – a fekete akkoriban az udvaroncok elegáns viselete volt, a szolgák inkább tarka-barkában jártak, a szakállviseletéből – amely a nemesek jellemzője volt, a kesztyűjéből – amely nagyon drága holminak számított, a nyakában lógó aranyláncról – ez nem ékszer, hanem uralkodók osztogatta kitüntetés komoly szolgálatért cserébe. De elsősorban abból, hogy Tiziano festette meg a portréját, aki nem volt olcsó mester, sőt utolsó éveiben egy közepes magyar falu éves jövedelmének összegét elkérte egy képért.

3. Kitüntetett piktor

A képen látható aranylánchoz hasonlóval Tiziano is büszkélkedhetett. Ő volt a legelső festő, akik a nyugati világban ilyen kitüntetést kapott – mégpedig V. Károly császártól.

4. Lakomák és üzletek

Tiziano fejedelmi módon megélt a festményeiből: ötven-hatvanéves kora körül csupán életjáradékai meghaladták a velencei dózse éves jövedelmét. Tiziano szerette az életet, jókat evett-ivott, időnként nagy lakomákon vett részt, de remek üzletember, igazi velencei is volt, aki kiválóan fektette be a pénzét. Menedzserének a fiát „fogadta fel”, rajta keresztül válogatott a megrendelésekből, és őt küldte behajtani a fizetségét is – a császár például nagyon sokáig tartozott neki.

Vécsey Axel

5. Miért remekmű a Szürke szemű férfi?

Bár a mester keze alól is kikerült pár rutinból vászonra vetett kép – meséli Vécsey Axel –, ez biztos, hogy nem az, hanem rettenetesen átgondolt, kitalált kompozíció, életművének egyik csúcsa. Tizianót talán azért is tartják a portréfestészet egyik legnagyobbjának, mert a beállításokat, a testtartásokat olyan szinten újította meg, hogy a fotósok a mai napig ugyanezeket a pózokat használják. Korábban, ha azt akarták bemutatni, hogy íme, egy király, akkor ráadtak egy palástot az illetőre – Tizianónál már a testtartásból látszik, „honnan jött” a modell. Emellett portréi természetesebbek, a belső érzéseket, a kisugárzást kívánják visszaadni. A 15. század végéig a portréfestészetnek egy célja volt: emléket hagyni, bekeretezzük, és lesz egy képünk a nagypapáról halála után. Ehhez képes Leonardo da Vincinél jelenik meg az a gondolat, hogy az ember jellemét, szellemét, gondolatait próbáljuk megjeleníteni a portréban. Ezt viszi tovább Giorgione, és tanítványa, Tiziano tökéletesíti.

Köszönjük Vécsey Alex muzeológus segítségét!

A témáról bővebben a Nők Lapja július 26-án megjelenő 30-as számában olvashatsz!