2006. Július 27.

Patakparton

A kertben hinta, homokozó, kosárlabdapalánk, fû, bokrok, fák. Gergõ, Zsuzsi és Marci szaladgál, aláfestésként pár méterre csörgedez a patak.

nlc

A hét témája a Nők Lapjában:

Utánuk a vízöröm!
Nők vízközelben

Víz Lehet inni, vizsgálni, szabályozni, védeni, úszni benne, utazni rajta, kutatni, keresni, szeretni vagy félni. (Víziszonyosak kíméljenek!) Nyáron hűsít, télen, de az mindegy is! Most legfeljebb jégkocka formájában gondoljunk a hidegre! Vízi körképünkben olyan nők lesznek kalauzaink, akiknek életében a víz főszereplő.

Kapcsolódó cikkek:
Ő az erősebb! »
A mi kincsünk! »
Újjászületés faltól falig »

Az összeállítást készítették:
Hulej Emese, Szigeti Hajni, Dudics Emese és Horváth Beáta

Emlékszem, amikor várandós voltam, szerettem kint aludni a nappaliban, hogy halljam a patakcsobogást, megnyugtatott meséli Mérgesné Zakar Ágnes, akit Szentendrén szinte mindenki ismer, és a legtöbben úgy, mint a Bükkös-patak legodaadóbb védelmezőjét. Gyerekként már itt fogtam halat az édesapámmal, akkor, pontosabban akkor is nagy élet volt erre. A patakot mindig nagyon szerettem, de csak hét éve lakunk mellette. A házunk is úgy lett, hogy a férjemmel itt keresgéltünk telket. Amit itt látsz, abban legkevesebb a pénz, de rengeteg a munka, a lelkesedés, a szeretet. A mi patakparti házunkra sokan mondják: végre egy ház formájú ház!

Az építkezéskor, 2000-ben hatalmas áradás volt, a máskor szelíd, vékonyka víz felszaggatta a kerékpárutat, magával ragadta a hidakat. Az újjáépítés egyik legszebb darabja a Mókus-híd, éppen Ágiék háza mellett. De Ági nevéhez, munkájához kapcsolódik a patakparti játszótér bekerítésének, gondozásának szervezése, a patak szakaszainak örökbefogadása, a faültetés, a pataktakarítás, a víztisztaság ellenőrzése, padok kihelyezése, a patakparti polgárőrség ötlete. Az ember nem érti, hogy győzi, és főleg: hogyan kezdi újra és újra, amikor a frissen kiültetett kis fákat negyedszerre is kitépik tövestől

Van egy egyesületünk, a Bükkös-partiak Baráti Köre. Az első pataktakarításkor még csak tízen voltunk, most már van, hogy százan. Annak nem örültünk annyira, hogy lakópark is épült a közelben, de annak már igen, hogy a negyven ott élő család fele többször eljött már segíteni. Így gyarapodunk. Bár én már olyan önfeledten, mint régen, nem tudok végigsétálni a parton, mert örökké jár a szemem, szinte félek, hogy mi bajt találok, de azért néha még rácsodálkozom, hogy ahol élek, oda mások kirándulni, nyaralni járnak.

A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 2-án megjelenő 31-es számában olvashatsz!