2006. Július 31.

Õ az erõsebb!

Leányfalu, Duna-part, vízi telep. Sátrak, napszagú padok, asztalok, összehajló fák, a Duna illata. Belépek, és legszívesebben ott maradnék egész nyárra.

nlc

A hét témája a Nők Lapjában:

Utánuk a vízöröm!
Nők vízközelben

Víz Lehet inni, vizsgálni, szabályozni, védeni, úszni benne, utazni rajta, kutatni, keresni, szeretni vagy félni. (Víziszonyosak kíméljenek!) Nyáron hűsít, télen, de az mindegy is! Most legfeljebb jégkocka formájában gondoljunk a hidegre! Vízi körképünkben olyan nők lesznek kalauzaink, akiknek életében a víz főszereplő.

Kapcsolódó cikkek:
A mi kincsünk! »
Újjászületés faltól falig »
Patakparton »

Az összeállítást készítették:
Hulej Emese, Szigeti Hajni, Dudics Emese és Horváth Beáta

Én már három hete nem aludtam otthon bólint Farkas Réka. A szüleim már tudják: ha nyár van, akkor én itt vagyok. Itt és kint a vízen. Kilencévesen eveztem először, és abban a pillanatban, hogy beültem a hajóba, tudtam: ez az én világom. No persze, Halak jegyű vagyok A víz gondolatokat ébreszt, de nem olyanokat, amelyeket nem tudtam megoldani vagy végiggondolni előtte. Másokat. Az ember igazán csak a természetben lehet önmaga. Néha beülünk a hajóba éjszaka, kimegyünk a vízre, és hanyatt fekve nézzük a csillagokat. Vizsgaidőszakra is készültem már úgy, hogy áteveztem a Kacsa-szigetre, itt szemben, ott tanultam a végtelen csendben egész nap, aztán délután vissza. A másik, ami nagyon fontos: a társaság. Hogy együtt evezünk, itt is együtt vagyunk, túrázunk a Moldván vagy Horvátországban. A sok-sok élmény!

Réka húszéves, üzleti kommunikációt tanul, és úgy tűnik, a Vadkacsa Egyesület alapító atyái benne látják a következő időszak új elnökét. Minden reggel lemegy a folyóhoz, és ha nem is tud annyi szót a vízre, mint az eszkimók a hóra, mégis sokat lát.
Itt voltunk végig az árvíz alatt, akkor szinte hallottam, ahogy sírt a Duna. Zokogott, fájt neki Én meg dühös voltam, de nem rá, hanem az emberekre, akik gátak közé szorítják, ahelyett, hogy megértenék, mire van szüksége.
Az egyesület túrákat és táborokat szervez, külföldieknek, magyaroknak, legtöbbet gyerekeknek. Hogy a túrakenuba ülve megtanulják szeretni, tisztelni a természetet, annak színeit, hangjait, csendjét. Hogy megtanulják: a folyó nagyon erős. Erősebb. Hogy elfogadják a szabályokat, amelyeket, ha betartanak, azok védik őket. Így telik a nyár Rékának a Duna-parton. A tél?
Lázálom mondja, és hozzáteszi: Akkor táncolok! Latintáncokat, mert azok ugyanúgy pezsdítenek. Ahogy a víz teszi.

A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 2-án megjelenő 31-es számában olvashatsz!