Aktuális

Újjászületés faltól falig

– Akkor majd elmegyek veled a Margitszigetre, és úszás közben megcsináljuk az interjút! – mondom a telefonba egyik állandó szakértõnknek, dr. Somogyi Andrea pszichiáternek, akirõl tudom, hogy hetente háromszor-négyszer télen-nyáron rója a hosszakat az uszodában.






A hét témája a Nők Lapjában: 

Utánuk a vízöröm!
Nők vízközelben


Víz… Lehet inni, vizsgálni, szabályozni, védeni, úszni benne, utazni rajta, kutatni, keresni, szeretni vagy félni. (Víziszonyosak kíméljenek!) Nyáron hűsít, télen…, de az mindegy is! Most legfeljebb jégkocka formájában gondoljunk a hidegre! Vízi körképünkben olyan nők lesznek kalauzaink, akiknek életében a víz főszereplő.

Kapcsolódó cikkek:
• Ő az erősebb! »
• A mi kincsünk! »
• Patakparton » 

Az összeállítást készítették:
Hulej Emese, Szigeti Hajni, Dudics Emese és Horváth Beáta

– Eljöhetsz, de én nem beszélgetek úszás közben. Senkivel – válaszol kedvesen, de határozottan, így végül a szárazföldön kötünk ki. – Én vagyok „az a nő, aki olvas”, és csak ritkán beszél, de így is elfogadott tagja a Sportuszoda törzsközönségének – magyarázza nevetve Andrea. – Bejáratott rituálém szerint a szaunában kezdek: felkészülök a víz általi megtisztulásra, feltöltődésre. Úszom két kilométert – kizárólag mellben (bár tudom, hogy ez az egyoldalúság helytelen), télen is a nyitott medencében (és a hajamat sem szárítom meg, tudom, nem helyes…). Ezután jöhet újra a szauna, ahol újságokat, könyveket lapozgatok, készülök a napomra.





Középiskolás korom óta érzem, hogy a víz számomra burok, segítségével kizárom a külvilágot, és háborítatlanul csak magammal foglalkozom. Az érettségire is úgy készültem, hogy reggelente elmentem az uszodába, és faltól falig felmondtam az előző nap tanult tételeket, majd dél körül hazamentem, és tanultam újra. Úszás közben tudom legjobban számba venni a problémáimat, kitalálni a megoldásokat, újjászületve lépek ki a vízből. Észrevettem, hogy ha több gonddal kell megküzdenem, többet is úszom: nem a szokásos két kilométert, hanem mondjuk, két és felet. „Vizes” városban, Szentesen, a Tisza-partján születtem, furcsa paradoxon, hogy természetes vízben mégsem szeretek úszni. Ha figyelni kell a halakra, az áramlatokra, a tájra, akkor nem tudom átadni magam a víznek és önmagamnak. Az úszás az én feszültség-levezető, stresszoldó technikám – minden hátránya ellenére. Például tegnap is le kellett mondanom egy gyönyörű ruháról, amely túl szűk volt az én edzett hátamra….

A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 2-én megjelenő 31-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top