| A hét témája a Nők Lapjában: |
Én így utazom! Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy utazni jó. Van, aki a szállodák kényelmét és a tengerparti sziesztázást kedveli, más hátizsákkal járja be a világ rejtett szegleteit, és van, aki egészen elvegyül az ismeretlen táj lakói között. Gondolatban most keljünk együtt útra autóstoppal, fapados repülővel vagy akár busszal néhány nagy utazóval! |
Számomra az utazásban az úton levés fontos: zarándokút egy másik világban, s ez közben egyfajta belső, lelki úton levést is jelent meséli. Érdekes, hogy néhány éve egy mexikói őserdő közepén, egy vízesés mellett ismertem meg azt a buddhista lányt, aki később a barátnőm lett, és ő hívott el az indiai útra. Korábban is hittem, de az utazás során megerősödött bennem, hogy semmi sem történik véletlenül, mint ahogyan a mi találkozásunk sem az volt, illetve a véletlenek idővel összeállnak egyfajta mátrixszá az életünkben. Tudtam, hogy az indiai út nem a luxusról szól majd, de pont ezt szeretem: ha nincs víz, akkor nem mosdasz, ha nincs villany, nem világítasz, ha nincs mit enni, akkor nem eszel. Azért jó ez nekem, mert a saját életemhez képest szokatlan helyzetbe kerülök. Indiában például eleinte picit kívülálló voltam a gyakorló buddhisták között, de mivel nagyon nyitottan fogadtak, hamar beilleszkedtem közéjük. Ők megmutattak nekem egy utat, amely semmire sem kötelez, s amit eleinte csupán érdeklődőként szemlélődtem.
A csoport nem a nagy nevezetességeket tekintette meg: olyan helyeken jártak, ahol nemigen találkoztak turistákkal. Kata azt mondja, lenyűgözte őt, hogy a szegénységben sem érződött boldogtalanság, talán azért, mert a helyiek minden pillanatát áthatotta a hit.
 |
A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 9-én megjelenő 32-es számában olvashatsz!
