Asztrobeszélgetés Udvaros Dorottyával

Feltűnően egyenes járás, magasra emelt fej, határozott arcvonások, előre szegezett tekintet, erős, ám mégis puha léptek. Ki más is közeledhetne így, mint az állatöv elegáns nagymacskája, az Oroszlán? Pontosabban Udvaros Dorottya. A debreceni állatkertben tett látogatásán minden szempár rászegeződött. Az állatok királyai – a három héthetes kisoroszlán – a tisztáson már várták az állatöv királynőjét. Amikor megérkezett, a gondozók által veszélyesnek tartott férfijelölt kölyök mélyről jövő hangon felbömbölt. Fotósunk hátrahőkölt, sminkesünk elejtette a púderpamacsot, én egy fa mögé rohantam, Dorka pedig mosolyogva, méltóságteljesen közeledett az állatkert ifjú oroszlánkirálya felé. A karjába vette, majd miután leült egy fa tövébe, a lánytestvérkék is az ölébe feküdtek, hozzábújva lustán ásítozni kezdtek, és kényelmesen elhelyezkedtek. Úgy éreztük, megállt az idő, mert egy régi kép úszott be az emlékeinkből, mintha Joy Adamson Elza és kölykei című könyve elevenedne meg.

Egyedi névválasztás

– Hogy hívják a piciket? – kérdezte Dorka az állatkert igazgatóját, Nagy Sándor Tibort. – Szeretném őket a nevükön szólítani.
– Még nincs nevük, mert örökbe akarjuk adni őket, a szokásnak megfelelően a nevelőszülőjük választ majd nekik nevet.
– Szeretném a kis nőstényt örökbe fogadni, gondoskodni róla, elnevezni őt Dorkaleennek, mert engem is így hív a Németországban élő barátnőm, és ez a megszólítás tele van szeretettel.
– Köszönjük a nagylelkű gesztust, Dorkaleen nevét beírjuk a nemzetközi törzskönyvébe, ön megkapja az állatkerti nevelőszülői címet, és szeretettel várjuk december 27-én, az első szülői értekezletre. Reméljük, addig a többi kisoroszlánnak is lesz már örökbe fogadó papája és mamája.

Oroszlánsimogatás

Közben az állatkert látogatói a tisztás körül tolongnak, kattognak a fényképezőgépek, az oroszlánkölykök pedig Dorka ölében nyugodtan, mégis éber tekintettel figyelik őket. A bátrabbak közül néhányan simogatásig merészkednek, aztán a sziszegés, a kicsi, de éles fogak elővillantása, a körmök kieresztése mindenkit rádöbbent arra, hogy ugyan még kicsi, de ragadozó nagymacskákkal van dolgunk. Akik egyáltalán nem vágyakoznak a buksik simogatására, hanem kellő távolságból, tiszteletre, csodálatra.

– Te is ilyen vagy, mint ezek a kisoroszlánok?

– Nem vagyok bratyizós fajta, és nem kötök gyorsan barátságokat, de ha valaki közel kerül a lelkemhez, azért mindent megteszek, és ha kell, oroszlánként harcolok érte.

– Az Oroszlánok nemcsak bátrak, nagyvonalúak is.

– Nem szeretem a kisstílűséget, például ki nem állhatom azt, ha elszámoltatnak, különösen, ha olyan pénzről van szó, ami az enyém. Gyerekkoromban kaptam tizenhat forint zsebpénzt, és apukám megkérdezte, hogy mire költöm. Nem értettem a kérdést, hiszen ha nekem adta a pénzt, azt veszek belőle, amit akarok. Így vagyok ezzel ma is, amit én keresek, annak az elköltéséről nem akarok beszámolni senkinek. De még ennél is jobban utálom az alkudozást, ezért van például ügynököm. Méltóságon alulinak tartom, hogy gázsiról alkudozzam, vagy könyörögjek azért a pénzért, amelyért megdolgoztam. Pécsi Julinak, a menedzseremnek az a foglalkozása, hogy többek között engem képviseljen. Teljes szívvel látja el ezt, akár eszmei, akár anyagi ügyről van szó. Egyébként imádom a minőségi dolgokat, különösen az egzotikus utazásokat, de hát ehhez sok pénz kellene. Nagyon szeretem a finom falatokat is, ám, ha választani lehet, akkor az otthoni főzőcskézés helyett szívesebben elmegyek egy étterembe.

A teljes cikk a 32. héten, augusztus 9-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.