Kedves Soma!
20 éves lány vagyok, majdnem két éve élek párkapcsolatban. A párommal 14 évesen ismertük meg egymást, 16 évesen kerültünk nagyon mély, lelki barátságba. Mire 18 évesen végül elkezdtünk járni, olyan közel voltunk szellemileg és lelkileg egymáshoz, mint szerintem sok pár életük során soha. Így már “csak” egymás testének megismerése volt hátra. Nem akartuk elsietni (mindketten szüzek voltunk még), mivel úgy gondoltuk, az ember csak egyszer kezdő, ilyenkor még minden új, titokzatos és bizsergető, és szép lassan végigjártunk és kiélveztünk minden lépcsőt, míg eljutottunk a tényleges szeretkezésig. A kapcsolatunkban akkor is, és azóta is minden rendben, nem félünk megbeszélni egymással semmit, őszinték és nyitottak vagyunk, és teljes bizalommal fordulunk egymás felé. Mégis, a szexuális életünkkel a kezdetektől fogva problémánk volt, az én oldalamról. Ez a probléma nem a kapcsolattal kezdődött, hanem már jóval korábban.
Mint minden tizenéves lány, én is rájöttem arra, hogyan szerezzek magamnak simogatásokkal örömet, de én nem jártam olyan sikerrel, mint a többiek. Bár élveztem éjszakai kalandjaimat, soha nem tudtam magamat a csúcsig eljuttatni.
Mivel mindig csak felizgatni sikerült magamat, és kielégíteni nem, ezért 16 éves koromra felhagytam a maszturbálással. Nem szándékosan, egyszerűen csak elkopott, leszoktam róla. Mikor aztán 18 évesen a párommal elkezdtük felfedezni egymást, szóba került a maszturbálás is, és mondtam, hogy nekem még sosem volt orgazmusom. Ezen ő eléggé meglepődött, de aztán egyikünk sem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget (én már megszoktam, ő meg gondolom nem tudta, hogy lányoknál ez pontosan hogyan is van).
Mindketten úgy gondoltuk, hogy majd együtt sikerül. Ez azonban nem így lett, pedig a barátom mindent megpróbált, nagyon figyelmes, kreatív, érzékeny, kitartó, szóval tényleg nem tudom őt okolni, de nem jött össze. Ez engem nem is nagyon zavart hónapokig, de egy idő után, mikor az együttléteink mindig azzal végződtek, hogy ő kinyúlva piheg mellettem, én meg még mindig be vagyok indulva, egyszer csak kitört belőlem, sírógörcsöt kaptam, és elpanaszoltam neki, hogy mennyire szeretném egyszer én is azt érezni, amit ő: kielégülést, és nem bosszúságot, frusztráltságot.
Ő megértett, vigasztalt, de segíteni nem tudott. Ekkor mindketten elkezdtük magunkat beleásni a szakirodalomba, de megoldást nem találtunk. A tipikus tanács az volt, hogy legyünk figyelmesek, őszinték egymással. De nálunk ez mind megvolt eleve. Aztán olvastam, hogy a nőknek először magukat kell megismerniük, és aztán rávezetni a férfit. Igen, de én már megismertem magam, amennyire tudtam, évekkel ezelőtt. És mióta párkapcsolatban élek, egyáltalán nem tudom élvezni a maszturbálást, sőt, szinte rá sem tudom szánni magam, ha mégis, csak rövid ideig tart, és egyáltalán nem is élvezem. Nálam nem igaz, hogy egyedül jobban el tudom engedni magam, mert ha egyedül vagyok, ha volt is libidóm, amikor elkezdtem, az nagyon hamar megszűnik. A párom előtt persze szeretem és tudom is csinálni, de az már megint inkább “páros foglalkozás”, nem pedig az a magány, amit a tanácsokban olvastam.
 |
Mivel sohasem elégülök ki, mindig, állandóan kívánom a szexet, ami már tényleg irreális követelmény a barátommal szemben. Ilyenkor frusztrált vagyok, mert nem kapom meg, amit akarok. Aztán, más időszakokban pedig egyáltalán nem is gondolok a szexre, úgy érzem, jobb lenne soha nem is hallani felőle többet, hiszen kinek hiányzik, hogy valaki naponta felizgassa, aztán otthagyja egyedül a vágyaival. (Az egyedült képletesen értem, az együttlétek után természetesen sosem hagy egyedül a párom, de a kielégítetlenségemmel egyedül vagyok, ebben nem tud a társam lenni.)
Néha őt hibáztatom, hogy nem elég ügyes, de igazából tudom, hogy ez nem így van. Ilyenkor gondolok arra, hogy ki kéne próbálnom másokkal (mindketten csak egymást ismerjük), hogy megtudjam, mással jobb-e, és ezt mondtam a barátomnak is. Nem egyik napról a másikra ugyan, de megbeszéltük, hogy mindkettőnknek vannak néha vágyai más férfiak/nők iránt, ezek természetes érzések, és tulajdonképpen megengedtük egymásnak, hogy “félrelépjünk”. Ez nem számít megcsalásnak, mivel a másik tudtával történne, engedéllyel, szóval a megcsalást tulajdonképpen kiiktattuk a szótárból. Miután azonban ezt megbeszéltük, elveszett a tiltott gyümölcs csábítása, és ha néha érzünk is vágyat egy kis kalandra, a végén sosem tesszük meg, mert mégis inkább egymáshoz húzunk. Ezt nem is tudom, miért írtam le, talán, hogy jobban megértsd a kapcsolatunkat, és a bizalmat, ami köztünk van. A lényeg, hogy egyelőre nem vágyom más karjaiba, legfeljebb csak a fantáziámban, de a valóságban nem tudnám rászánni magam. Nem tudom, mit tegyek. Bármennyire is jó a kapcsolatunk, és tényleg egyek vagyunk lelkileg és szellemileg, testileg nem sikerül a teljes egybeolvadás, és ez hosszú távon mérgezi a kapcsolatot.
Igazából már most érződik a negatív változás a szexuális életünkben: már nem nedvesedek olyan könnyen, mint régebben, sokkal nehezebb arra koncentrálnom, hogy érezzem és élvezzem, amit a barátom csinál, sokkal gyakrabban gondolok közben az elvégzendő teendőkre, az éppen olvasott
könyvre. Mintha az agyam eleve tudná, hogy ne várjon semmit, mert nem történik úgysem semmi, és jobb, ha nem is élem bele magam. Ez ellen próbálok tudatosan küzdeni, és arra gondolni, hogy ha nem küzdök és nem próbálkozom, akkor besavanyodok, a kapcsolatom ellaposodik, és sosem békülök ki magammal, de nem járok eredménnyel.
Remélem, tudsz egy-két hasznos tanáccsal szolgálni, mert én már nem tudok segíteni magamon. Előre is nagyon hálás vagyok a válaszodért, és az időért, amit rám szánsz.
Bizalommal: Judit
 |
Végiggondolva kérdésedre a választ, én a következőt tanácsolnám, aztán te majd eldöntöd, megérzed, hogy valóban erre van-e szükséged? Én egy időre hagynám most az egész szexet. Beiktatnék egy kis szünetet, nem forszíroznám, nem erőltetném, nem foglalkoznék vele. Mintha nem is lenne. Milyen jó lenne megélni, ha csak egy kicsi időre is, hogy jelenleg e nélkül is teljes lehet az életed! És átéled, hogy jól érzed magad a bőrödben, jó neked lenni! Nem kell semmit sem keresni, hajtani, akarni, egyszerűen “csak” szemlélődj a világban! Szemlélődni az azt jelenti, hogy nincs értékítélet, méricskélés, hasonlítás, csupán a dolgok, jelenségek figyelése. Úgy, ahogy vannak. Ez maga a női minőség átélése: elfogadás, befogadás. Tudatosan kezdd el ezt átélni! Gyakorold! Amikor csak eszedbe jut, minél többször, hogy automatizálódjon benned az egész. Apró dolognak tűnik, de néhány héten belül érezni fogod, hogy milyen változás áll be benned attól, hogy az állandó akarás, vágyakozás és elégedetlenség helyett átadod magad a jelennek. Erről már írtam, tulajdonképpen ez a meditáció lényege is: csak figyeld, szemléld azt, amiben vagy! Le kell csillapodnia az elmédnek ahhoz, hogy el tudd engedni azt a szorongató tapasztalatot, hogy eddig nem volt orgazmusod. Nem volt, hát nem volt. Nyugi, van idő, majd lesz…
Az a szemlélet, amiben most vagy, nem fog segíteni. Épp az ellenkezőjét éred el vele, még jobban begörcsölsz, a kudarcok hatására még elkeseredettebb leszel. Azt írod: “Mintha az agyam eleve tudná, hogy ne várjon semmit, mert nem történik úgysem semmi, és jobb, ha nem is élem bele magam. Ez ellen próbálok tudatosan küzdeni… “
Hát így nem is fogsz “eredménnyel” járni! Pont a küzdést kéne elfelejtened, és kizárnod. A küzdés férfi minőség. (Persze, persze, tudjuk jól, hogy mindenkiben van férfi és nő…) De te most a nőt szeretnéd megélni, tehát ehhez nőként kell élned! Gondolj a Napra és a Holdra! A Hold “csupán” visszatükrözi a Nap fényét! Befogadja a fényt, és ezt sugározza tovább. Válj Holddá!
Biztos, hogy jót tenne, ha minél több időt a természetben tudnál lenni, hogy elmerülhess a természet jelenségeinek szemlélésében. Nagyon fontos lenne, hogy megtapasztald, milyen “üres”-nek lenni! Csak úgy lenni! Békében magaddal, és a világgal! Nem mást akarni, mint ami van! Egyáltalán nem is akarni! Ha most orvos lennék, ezt receptre írnám föl neked, hetekre, hónapokra! Tovább nem, mert ennyi idő után véreddé, és szükségeddé fog válni ez az állapot! Mert megtapasztalod általa azt a nyugalmat, békét, belső biztonságot, ami segíteni fog abban, hogy szeretkezéskor is a JELENBEN lehess! És ha hetek múlva úgy érzed, van libidód, mert a több hetes böjt után kiéheztél, hát maszturbálj! És akkor is légy a jelenben, figyeld az érzéseidet, az energiák áramlását a testedben! Add át magad a bizsergésnek! Fantáziálj! Bontsd ki a legmerészebb szexuális fantáziáidat, add át egész lényedet ennek az érzésnek.
 |
minden nap rohantam haza az iskolából, hogy “lefürödhessek”. (Anyám meg is jegyezte, “mennyit tisztálkodik ez a gyerek mostanában” …mmm…) Annyira rákaptam, hogy egy idő után már automatizálódott a dolog, ami azt is jelentette, hogy este befeküdtem a kádba, egyik kezem a “helyén”, a másikban pedig egy földrajz- vagy történelemkönyv, és közben tanultam. (Mindig is hiperaktív voltam, állandó feladat- és kötelességtudatban, úgyhogy szerettem kihasználni az időt.) Mindenesetre észre kellett vennem, hogy ha a tananyagra koncentrálva masztiztam, akkor 10-15, esetenként akár 20 percbe is beletelhetett az orgazmus elérése, míg ha az épp imádott férfi közelségén ábrándoztam, akkor néhány percen belül átéltem a gyönyört. Onnantól kezdve el is döntöttem, hogy ez már ezentúl nem lesz másként, ha maszturbálok, akkor csakis az áhított férfira, avagy magára a szexre fogok csak gondolni.
Nyilvánvaló, hogy nem szervi, hanem lelki-idegrendszeri eredetű a problémád. Biztos, hogy a te klitoriszodon is több millió idegvégződés van, csakúgy, mint a többi nőén. De hát ez régi közhely, hogy a jó szex az agyban kezdődik. Szóval az agyadba kell most belenyúlni, mégpedig azzal, hogy leveszed magadról ezt a nyomasztó stresszt, és terhelést, hogy így nem vagy teljes értékű, és el kell, hogy élvezz!
Ha valóban változni, és változtatni szeretnél, akkor ajánlom, hogy indulj el ezen a belső úton, ami egészen más vibrációra fog majd átemelni! Egyedül is megtapasztalhatod – mint említettem, szerintem a legjobb módszer ehhez minél több időt a természetben tölteni – kirándulj, biciklizz, kocogj, sétálj, a lényeg, hogy helyezd át a figyelmedet a belső kattogásról a dolgok szemlélésére – de nyilván jót tenne, ha elkezdenél jógázni is. És amikor eljutsz majd az akarástól a “vanás” öröméig, akkor egészen más minőségben fogod átélni a szexualitás adta csodákat is. Ez az út nemcsak az orgazmusodhoz fog elvezetni, hanem önmagadhoz is közelebb visz! Nagyon klassz lesz, meglátod! Sok-sok örömöt benne!
Soma Mamagésa
Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu
