A hét témája a Nők Lapjában: Mindig is sejtettük, hogy a Don Giovannik/Juanok titka a Donna Annák természetében rejlik. De vajon valamiféle női lényegből fakad, hogy sokszor elnyomjuk magunkban a józan észt, nem hisszük, amit látunk, és hisszük, amit csak hallunk? Vagy a saját bizonytalanságaink tesznek minket kiszolgáltatottá, csalfa szerelmeink játékszereivé? Netán oly nagyon akarjuk a szerelmet, hogy a hazugságnak is bedőlünk? Szakértőnk, dr. Bokor László pszichiáter segítségével pórul járt interjúalanyaink történeteiből merítünk tanulságokat. |
Mellettem is volt, csak az a baj, hogy őmellette viszont még más nők is voltak. Éreztem én, hogy valami nem stimmel, de hát zseniálisan hazudozott. A féligazság-stratégiát követte: sosem tagadott, de nem is az igazat mondta, hanem fura történeteket. Ő az a férfitípus, akit házasságszédelgésért, szélhámosságért szoktak lecsukni, aki kisemmizi, adósságokba kergeti a nőket. Az én szerelmem hasadt személyiség, ma már tudom, épp azért nem lehetett hozzá ép ésszel viszonyulni. Mivel elbűvölően szeretnivaló volt, nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a legnagyobb fájdalmat is ő okozta nekem. Ráadásul egy idő után úgy viselkedik egy ilyen kapcsolat, mint egy rossz vállalkozás: minél többet fektetsz be, annál nagyobb a veszteség, és te egyre többet és többet teszel bele. Már nem is hozzá, hanem a saját, belé vetett hitedhez ragaszkodsz: az nem lehet, hogy az a sok törődés, amit adtál neki, mind hiába történt. Kezded úgy érezni, ez a sorsod: ez a szenvedés. És egyre jobban ragaszkodsz még a fájdalmadhoz is, hiszen az is te vagy. Az embert nemcsak a jó ejti rabul ha nagyon fáj valami, az is intenzív érzelem, amely kiragad a hétköznapi semmilyenségből, amitől érzed, hogy élsz. Mint amikor a bőröd összerándul, és hirtelen nem is tudja megkülönböztetni a nagyon hideget a nagyon melegtől.
Aztán egyszer csak megjön az eszed. Nekem akkor, amikor belebotlottam a bizonyítékba. Persze kiborultam, aztán elkezdtem azon dogozni, hogy elszakadjak tőle, és visszaszerezzem a pénzemet. A pszichiáter, akihez jártam, azt mondta, hajlamos vagyok arra, hogy ilyen pasasokba szeressek bele, úgyhogy a következőt vigyem el hozzá. Nem vittem el, de bele is kerültem még egyszer ugyanabba a kátyúba. Akkor kezdtem föléledni, amikor ráeszméltem, hogy ugyanazokat az érzéseket élem meg, mint Gáborral. De ez még kevés lett volna ahhoz, hogy elhagyjam, hiszen annyira akartam. Az kellett, hogy ő dobjon ki egy másik nő miatt.
 |
A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 23-án megjelenő 34-es számában olvashatsz!
