Mi készültünk!

Másfajta oktatás – az alternatív iskolák ígérete

A 20. században rengeteg új, reformpedagógiai mozgalom indult a gyermekközpontú iskola kialakításának szándékával, főleg miután több kutatás megállapította, hogy az iskola sokszor kioltja a gyerekek természetes érdeklődését, alkotókedvét, és rongálja a magukkal hozott képességeiket.
Az alternatív iskolák választást kínálnak – ahhoz, hogy ilyen iskolába járassuk a csemeténket, „csupán” elhatározásra és némi pluszpénzre van szükségünk, mivel az alternatív tanintézetek legtöbbször tandíjasak.

Viszont annak eldöntése, hogy gyerekünknek biztosan megfelelő lesz-e egy alternatív (vagy éppen egy teljesítményorientált, netán „normál”) iskola, nehéz feladat. Némelyik szülő képes arra, hogy az óvodában tapasztaltak alapján leszűrje ezt, de a kutatások egyértelműen azt mutatják, nem lehet általános kijelentéseket tenni: van olyan tanuló, akinek a verseny és az ebből adódó izgalmak növelik a teljesítményét; van, akinek néha jót tesz, néha viszont visszahúzza, és van, aki az ilyen stresszhelyzetekben kifejezetten rosszul teljesít.

Azt viszont, hogy az én gyerekem melyik típusba tartozik – a jövője érdekében –mihamarabb fel kell ismerni. Például az úgynevezett „versenyistállókban” igenis szeretnek versenyezni a gyerekek, nem a tanárok hajtják őket, hanem maguktól versengenek – számukra ez a tudáshoz vezető út! De mivel a szülők versenyképes csemetéket akarnak, hajlamosak a kevésbé versengő természetűeket is teljesítményorientált iskolába adni. Más szülők pedig – akiknek egyszerűen szimpatikusak a reformpedagógiai módszerek – annak ellenére ilyen iskolába íratják gyermeküket, hogy az egy teljesítményorientáltabb közegben jobban érezné magát. Nem ritka a rossz döntés. Már csak azért is, mert a szülők fejében a teljesítményorientált iskola rideg-hideg, a személyiségközpontú pedig barátságos és meleg hangulatú. Később, ha rájönnek, hogy mégsem ilyen fekete vagy fehér a helyzet, már nehezebb a váltás. Jó példa erre, amikor az alternatív iskolákból egy hagyományos és színvonalas gimnáziumba kerül át a gyerek, ahol aztán hihetetlen nehézségekkel találja szembe magát. Mert addig másra kondicionálták, máshogy tanulta a tudást!

Rossz iskolát választottunk?

Pestszentlőrinc – Pestszentimrével együtt – Budapest egyik legnagyobb kerülete, ahol huszonegy általános iskola, harminckét óvoda és két gimnázium gyerekseregét gondozza a Nevelési Tanácsadó. – Egész évben hatalmas a forgalmunk, de tanév elején a szokásosnál is több a munkánk – mondja Mucsi Katalin megbízott igazgató –, hiszen általában az első három hónapban derül ki, ha rossz volt az iskolaválasztás.

Mucsi Katalin

– Kik jelzik a gondokat? A szülők? A pedagógusok?

– Is-is… Leggyakrabban az iskolák jelzik, hogy szükség lenne egy munkatársunk – pszichológus, gyógypedagógus – segítségére. Ilyenkor meglátogatjuk az intézményt, és megfigyeljük a gyereket, aztán – ha szükséges – elkezdjük a vizsgálatokat. Ám az sem titok, hogy szülők is fordulnak hozzánk közvetlenül, akik néha azt kérik, hogy a vizsgálat eredményét csak velük közöljük – a pedagógussal egyelőre ne –, mert tudni akarják, jól választottak-e iskolát.

– Miből vehetjük észre, ha rosszul választottunk?

– A gyerekek – akarva, akaratlanul – jeleket adnak. Ha hetek, néha hónapok múlva is nyögvenyelősen indulnak iskolába, ha hasfájásról, gyomorgörcsről, fejfájásról panaszkodnak – közben egészségesek, tehát a tünetek pszichoszomatikusak –, ha tartósan rossz a kedvük, nem mesélnek, és az iskolai visszajelzések között nincs dicséret, azaz elkerüli őket a végtelenül fontos sikerélmény, akkor érdemes gyanakodni, és hozzánk fordulni. Arról is szólnom kell, hogy néha nagyon agresszívak a tünetek! Megesik, hogy az évek óta szobatiszta gyermek újból bepisil, a praxisomban volt olyan kisfiú, aki elsősként rendszeresen bekakilt…

– Mit lehetett tenni?

– Nézze, vannak nagyon nehéz, de viszonylag „sima” esetek is. Ez a fiúcska az utóbbi kategóriába tartozott. Őt a javaslatomra áttettük egy másik osztályba, ahol egy elfogadó, kedves tanítónő mellett gyorsan magára talált. Persze e történetből nem azt kell leszűrni, hogy az első számú tanító csapnivaló pedagógus volt! Hiszen nincs két egyforma gyerek – az egyikre jól hat a tempós követelés, míg a másik szorongani kezd –, igenis előfordul, hogy gyerek és tanító nem illik egymáshoz. Tapasztalatom szerint, ha a szülő partner – figyel a lányára, fiára –, meg lehet találni a jó megoldást. De azt sem hallgathatom el, hogy néha a szülők okozzák a bajt: például nem fogadják el az iskolaérettségi vizsgálat eredményét. Tavaly egy tanítónő azért kért tőlünk segítséget, mert az egyik elsőse – bő hónappal a tanévkezdés után – a pad alatt kuksolt, és semmiféle kommunikációra nem volt hajlandó. Aztán kiderült, hogy az általunk kis csoportba (ahol csak tíz gyerek van egy osztályban) javasolt hatévest, a szülők beíratták az erős, német nemzetiségi iskolába…

„Diszes” a gyerekem?

A tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket ugyan már az óvodában ki kellene szűrni, a legtöbbjükről mégis első osztályban derül ki, hogy speciális fejlesztésre szorul. Balogh Eszter gyógypedagógust, a zuglói József Attila Általános Iskola igazgatóhelyettesét, aki immár húsz éve foglalkozik részképességzavarokkal küzdő gyerekekkel, arról kérdeztük, a szülők hogyan ismerhetik fel és kezelhetik a „diszes” problémákat.

Balogh Eszter

– Melyek a részképességzavarok első jelei, és hogyan észlelhetjük ezeket?

– Az intő jelek már az óvodában észrevehetők. Egy jó szemű óvónő vagy egy gondos édesanya könnyen tetten érheti őket. Mikre kell figyelni? Az első jel, ha a kisgyerek mozgáskoordinációja nem megfelelő. Ha a nagy mozgások rendezetlenek, joggal feltételezhetjük, hogy a finommotorika is sérült, ami a szem és a kéz összehangolt mozgását is érinti. Ez rögtön kiderül, ha egy nagycsoportos kezébe vastag hegyű színest adunk, és megkérjük, hogy húzza végig két egyenes vonal között. Ha folyton kicsúszik, és gyakran felemeli a ceruzát, szinte biztos, hogy ezen a részterületen hiányosságai vannak, és ez problémát okozhat az iskolában. Az is intő jel, ha keveri a jobb és a bal kezét. Valószínűleg rossz a térbeli tájékozódása is, és síkban, papíron sem fog kiigazodni. Az ilyen zavarokkal küzdő gyerekek számára ott fejeződik be az óra, hogy „nyisd ki a könyved, és nézz a jobb lap bal felső sarkában található képre!” Később téveszteni fogja például a b, d és a p betűt, mert nem tudja eldönteni, melyik oldalon kell állnia a pocaknak. A harmadik feltűnő jel az, ha a gyerek nem látja az azonosságokat és a különbségeket. Rajzolunk neki például egy hóembert, ezt megjegyzi, de ha egy ennél nagyobb hóembert helyezünk mellé, vagy elfektetjük az ábrát, már nem ismeri fel. Számolási zavarokra utal, ha eléteszünk két sorban öt kék és öt piros papírkorongot. Ha azt látja többnek, amelyik sort jobban széthúzzuk, biztosak lehetünk benne, hogy a kisgyerekben még nem alakult ki a mennyiség-állandóság.

– Fejleszthetők ezek a képességek?

– Ha időben észreveszik őket, nagyon jól. Ötéves kortól tízéves korig különösen nagy eséllyel. Hozzáértő fejlesztőpedagógus kérdése az egész – ez azonban a legtöbb iskolában hiányzik. Mindegyikben legalább két gyógypedagógusra lenne szükség ahhoz, hogy az egyre szaporodó számú részképességzavarral küzdő gyereket vissza tudjuk illeszteni a normál diákok közé.

A teljes iskolakezdési melléklet a 34. héten, augusztus 23-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.