Csak apának kellesz! Spermadonort keresõkrõl

IGEN, mert a szerelemből nem mindig születik gyerek…
„Harmincnégy éves vagyok, egy hosszú kapcsolatom fejeződött be, de sajnos nem született belőle gyermek. Lehet, hogy eljön még a nagy szerelem az életemben, de most nem tudok erre várni. Szerencsére találtam olyan férfit, aki szintén nagyon vágyik gyerekre, de nem áltatjuk egymást azzal, hogy szerelmesek lennénk – csupán barátok vagyunk. Ő apja lesz a majdani gyerekünknek, remélhetőleg nagyon jó apja, de nem fogunk együtt élni. Persze gyerekként nem így terveztem az életemet. A nagy szerelmemtől akartam gyerekeket szülni, de a sors közbeszólt. Nem hiszem, hogy érdemes lenne tovább várnom…”
Gy.

NEM, mert nem lehet a másik lelkén átgázolni
„A cikkben megszólalók mintha azt mondanák: „Nekem ez kell, mert én most ezt akarom!”. Az apasághoz a férfit csak eszközként használnák – aztán fel is út, le is út. De hogyan képzeli valaki, hogy bármi áron, a másik lelkén átgázolva »juthat« gyerekhez? Akik csak erre keresnek férfit, önző módon gondolkodnak…”
Egy harmincnégy éves anyuka

IGEN, mert a férfiak csak hárítanak…

„Manapság egy egyedülálló harmincas nőnek, sajnos, ez maradt szinte az egyetlen lehetősége az anyává válásra. A férfiak (elnézést, de kénytelen vagyok általánosítani, mert elenyésző a kivételek száma) nem merik elkötelezni magukat, nem vállalják a házasságkötést, csak hárítanak. De szükség van rájuk az új élethez. Ez a biológiai funkciójuk. (Talán nyers a fogalmazás, de ők sem nagyon szokták szépíteni a dolgokat.) Azért vagyok felháborodva, mert már arra sem képesek, hogy ezt a szerepet betöltsék. Mi az, hogy – amint Adrienn mesélte – visszalépnek arra hivatkozva, bántja őket, hogy »csak« arra kellenek? Még a kapcsolatban élő pároknál is a nők sokszor évekig-évtizedekig várnak, míg a férfi eldönti, utódot szeretne. Ezért is érthetetlen számomra, hogy a cikkben említett férfiak a nekik felajánlott, teljesen korrekt (felelősségmentes) helyzetben visszakoznak. Levelem tűnhet sértődöttnek, elkeseredettnek, nyersnek, de mentségem: a körülöttem látott példák, tapasztalatok alakították ki meggyőződésemet.”
Egy hűséges Nők Lapja-olvasó

NEM, mert a gyerek nekik csak „pótszer”
„A cikkben megszólalók kizárólag magukra gondolnak, saját – lelki sérülésük miatt kialakult – magányukat akarják a »pótszerrel«, vagyis a gyerekkel orvosolni. Eszükbe sem jut, hogy egy születendő gyereknek meg sem adják az esélyt, hogy teljes családban nőhessen fel. Ráadásul arra sem gondolnak, milyen sértő egy másik, érző embert pusztán tenyészbikának használni, és mi van akkor, ha a férfiban a közelség mélyebb érzelmeket vált ki. Egészséges lelkületű férfi ilyesmire nem is vállalkozik, így megvan az esély arra, hogy a két lelki sérült, kísérletező embernek labilis idegrendszerű gyereke szülessen. Továbbmegyek: a szülő nem mondhat le a tartásdíjról – amint azt az egyik hölgy mondja –, mert az nem neki, hanem a gyereknek jár. Így nem is állhat csak úgy tovább az apa, mert a gyereknek is vannak jogai. S belegondolnak-e ezek a nők, hogy mi lesz, ha a későbbiekben az apa mégis úgy dönt, hogy igényt tart a gyerekre, esetleg máshonnan nem születik utódja, s megpróbálja a kicsit elperelni?”
K. Nóra

IGEN, mert gyerek kell, akit boldogságra nevelünk




„Férjemmel harmincéves házasok vagyunk, két felnőtt gyerekünk van. Bele tudom képzelni magam a cikkben megszólaló fiatal nők helyzetébe, mert nem felejtettem el, hogy kislány koromtól az anyaságra készültem. Féltem, hogy nem fogok férjhez menni, a fiúk nem ostromoltak, én sem találtam magam szépnek. Az életem szerencsére másként alakult, szerelemben, házasságban születtek a gyerekeim. Mégis megértem a nőket, akik mindenáron gyereket akarnak, és a férfiakat is, akik félnek. De én talán inkább az anonim mesterséges megtermékenyítést választanám, jogilag tisztább helyzet lenne. Azok az anyák, akik ennyire vágynak gyerekre, sok szeretetet tudnak majd adni, és kompenzálják az apa hiányát. Persze teljes családra lenne szüksége a gyereknek, de a »válási árvák« helyzete sem jobb, vagy akinek alkoholista az apja… Én is azt az utat választanám Adriennék helyében, hogy szülök, de nem »magamnak«, nem a magányom oldására, hanem azért, hogy boldogságra neveljem, és hogy el tudjam engedni majd, hogy a maga életét élje.”
Egy régi olvasójuk

NEM, mert kapcsolatban kell gyereket szülni!
„Harmincegy éves szingli vagyok, nem azért szingli, mert nekem ez jó, hanem mert ilyen világban élünk. Volt egy nőgyógyászati műtétem, az orvosom mondta, mielőbb essek teherbe, mert később sokkal kisebb esélyem lesz arra, hogy gyerekem szülessen. A hír letaglózott, hiszen párom sem volt. Édesapám próbált meggyőzni: essek teherbe, szüljem meg a gyereket, segítenek felnevelni. Egy időre meggyőzött. De sajnos édesanyám halálos betegsége sok mindent megváltoztatott bennem. A legfontosabb, amit megtanultam: az életben vannak dolgok, amelyeket el kell tudni fogadni. A gyerekkel kapcsolatban is el kell fogadni: őt nem magunknak szüljük, hanem kettőnknek, egy kapcsolatban! Apa, anya, gyerek és sok-sok szeretet – így kerek a világ. Spermadonorral nem az. Én hiszem, hogy megvan a párom valahol, találkozni fogok vele, és szülhetek neki, tőle gyereket. És ha kifutok az időből, vagy éppen a természet nem engedi a gyermekáldást, akkor ezt is elfogadom majd.”
Egy nem spermadonort kereső szingli

A teljes cikk a 36. héten, szeptember 6-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.