Gárdonyi Géza regényes élete

„A patakban két gyermek fürdött, egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú hétesztendős, a lányka két évvel is fiatalabb. …Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Azután az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickolt meztelen mind a kettő.
Fürödhetnek: nem látja őket senki.”
A gondosan hegyezett ceruzát futtató kéz megállt, gazdája elmerengett pár pillanatig, majd a kéznek újra dolga akadt. Felírta a lap tetejére, hogy: „Gárdonyi Géza: Egri csillagok”.

Király Júlia

Talán így kezdődött a magyar irodalom egyik legnagyobb sikertörténete, talán nem. Gárdonyiról Király Júlia irodalmi muzeológus, az egri Dobó István Vármúzeum munkatársa tudhatja a legtöbbet, hiszen tíz éve foglalkozik a jeles és sok szempontból máig titokzatos író munkásságával és életével. Az egri remete pár hónapja felújított házában üldögélünk, az öreg bőrgarnitúrán, ama bizonyos íróasztal előtt, beszélgetésünket könyvek sorfala vigyázza kétfelől. Könyvtárát, legféltettebb kincsét 1897-ben, amikor Pestről Egerbe költözött, társzekerek vitték az akkor még a városon kívül, magányosan álló házhoz.

– Miért hagyta ott a fővárost, az irodalmi élet központját, szakmai és társadalmi kapcsolatait?

– A legfőbb ok a betegsége volt: még egri diák korában alakult ki a gyomorbaja, amikor apja halála után, érseki segélyen tengődve, egy fáskamrából átalakított szobácskában lakva húzta ki a tanítóképzős éveket. Valószínűleg fekélye lehetett, ami azután később elrákosodott. A vidéki nyugalomban, a magának elképzelt életformában élve a kór tíz-tizenkét évre visszahúzódott, kevésbé gyötörte, mint korábban. De a betegségétől függetlenül sem szerette Pestet, zavarta a millenniumi fejlődéssel járó nyüzsgés és zsúfoltság. Amikor költözésre szánta magát, már befutott, sikeres író volt, bejáratott kiadói kapcsolatokkal, és úgy gondolta, vidéken nyugodtabban tud majd dolgozni.

– Miért éppen Egert választotta? Hiszen a nélkülözéssel teli főiskolás évekből nem sok szép emléke maradhatott…





– Főleg, ha még azt is hozzátesszük, hogy történelemből kegyelemkettessel engedte át a tanára, Répássy János, irodalomból pedig harmadik év közepén meg is buktatta… „Fiam! – mondta neki. – Tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Valóban nem Egerbe akart jönni, de jó barátja, a kor másik nagy írója, az egri születésű Bródy Sándor rábeszélte, hogy látogassanak el a városba, és nézzenek körül. Amikor pedig Gárdonyi a vár fölötti Hóhérdomb lejtőjén, zöldellő kertek között álló kis parasztházat meglátta, rögtön beleszeretett. A házat kitatarozták, és a körötte fekvő hatholdas birtokon az író megteremtette a maga édenét: egy nagy gonddal művelt, ritka növényekkel teli botanikus kertet. Az arra járók gyakran láthatták, amint kellemes nyári estéken a kertben üldögél, olvasgat, pipázik, vagy éppen hegedül. Szépen hegedült, és jó barátja volt Dankó Pistának, akinek több dalszöveget is írt.

– Egyedül költözött, vagy családostul?

– Családostul – de Gárdonyi családi élete egy regénybe vagy filmre kívánkozó, bonyolult, azt is mondhatnám, modern történet. Kezdjük a szüleinél… Édesapja, Ziegler Sándor ősei Steiermarkból bevándorolt németek voltak, a családi hagyomány szerint Luther Márton rokonai. Sándor Bécsben gépészmérnöki képesítést szerzett, és több találmányt is bejegyeztetett, amelyekből tisztes jövedelme származott. Ám amikor Pesten kitört az 1848-as forradalom, összes pénzét a független magyar kormánynak ajánlotta fel. Pesten Petőfi barátja és Kossuth bizalmasa lett, és fegyvergyárat alapított a honvédsereg ellátására. A szabadságharc bukásával mindenét elveszítette, lovas szekéren menekült, életét egy hamis igazolvánnyal mentette meg. Attól kezdve gépészként szolgált különféle uradalmaknál, ezért a család gyakran költözködött.




Felesége a paraszti származású Nagy Teréz, hét gyermekükből kettő maradt életben. Géza fiuk 1863-ban született Agárdon, de Gárdonyban keresztelték – ezért is vette fel diákújságíróként a Gárdonyi Géza nevet. Gárdonyi Géza családalapítása is kalandosan alakult. Huszonkét évesen feleségül vette a dabronyi plébános unokahúgát, Csányi Molnár Máriát, aki inkább azért ment hozzá, hogy a szigorú nevelés béklyóiból kiszabaduljon. Gyakran napokra elutazott Pestre szórakozni. Egy év múlva az író tisztán látta a helyzetet, és azt írta naplójába: „Ennek a házasságnak vagy válás, vagy gyilkosság lesz a vége.” Szerencsére az utóbbi nem következett be, de a válóper tizenhárom éven át tartott. A tíz év alatt, amit többé-kevésbé együtt töltöttek, négy gyermekük született, de a negyediket, Gézát, Gárdonyi már nem is akarta elismerni a sajátjának. Lányuk, Gizella szellemi fogyatékosként intézetbe került, így az író két fiával, Sándorral és Józseffel, valamint az édesanyjával költözött Egerbe. Sándor tovább művelte a családi birtokot, József pedig jogászként az apja írói hagyatékát gondozta.

A teljes cikk a 36. héten, szeptember 6-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.