Penélope Cruz: a természeti erõ

– Valóban önnek írta Almodóvar Raimunda, a serdülő lányát egyedül nevelő anya szerepét?

– Igen, bár kezdetben a lány szerepét szánta nekem – ez hét évvel ezelőtt volt. Később azt mondta: „Most már sokkal inkább főszereplőként tudnálak elképzelni. Eljátszhatod őt.”

– Édesanyjától is kapott ihletet Raimunda figurájához?

– Igen, sokat merítettem az ő alakjából. Az erejét például: egyedül nevelt fel hármunkat, és sosem volt sok pénzünk luxusdolgokra. Mindent megtett értünk, hat napot dolgozott egy héten, de mindig várt minket a reggeli, az ebéd és a vacsora. Fogalmam sincs, hogyan volt erre képes. Igazi szenvedélyes szupernő volt.

– Raimunda tipikus spanyol asszony?

– Ő olyan, mint a megtestesült természeti erő. Ismerek hasonlót, néhányat, de persze nem minden spanyol asszonyra ez a jellemző…

– A film tele van heves érzelemkitörésekkel. Hogyan készült fel ezekre?

– Nem volt szabad semmi másra figyelnem. A forgatáson nem telefonáltam, olyan könyvet olvastam, zenét hallgattam, képeket néztem, amelyek a jelenetbeli érzelmeimhez kapcsolódtak. Egész nap ebben a lélektani állapotban kellett tartanom magam, még az ebédszünetben sem eshettem ki belőle. A nap végére persze olyan lettem, mint egy zombi. Nagyon kimerítő volt.

– Hogyan dolgozik Pedro a próbákon?

– Ülünk egy asztalnál, kezünkben a forgatókönyvvel, felolvassuk a jeleneteket, ő jegyzeteket készít, vagy megváltoztat, átalakít néhány sort. Szüksége van ránk, hogy a mi szánkból hallja a mondatokat.

– Játékára nyilvánvalóan hatással voltak az 1950-es évek olasz színésznői, Sophia Loren vagy Anna Magnani a Szépek szépében. Szándékosan?

– Pedro megkért, hogy nézzem meg őket újra, és házi feladatként figyeljem meg az olasz neorealista filmek női szereplőinek kirobbanó energiáját. Sokan az anyaságot testesítették meg, ahogy én is a Volverben. Magamban is elő kellett hívnom ugyanezt az energiát.

– Filmkészítés közben önben is felébredt a vágy az anyaságra?

– Nem most ébredt fel. Egész életemben, kislány korom óta tudom, hogy anya akarok lenni. Imádom a gyerekeket, és ez nem változott. Egyébként mindhárom Pedróval forgatott filmemben anya voltam, ebből kétszer megölt – ezúttal viszont túlélem! – nevet a színésznő.

– Mi az oka, hogy ön és Pedro ilyen jó párost alkotnak?

– Nem tudom. Nagyszerű a kapcsolatunk a kezdetektől fogva. Úgy éreztem, hogy ismerem őt, még mielőtt találkoztunk volna. Szerettem, mielőtt még megismertem. Amikor először a szemébe néztem, már tudtam, mit fogok látni benne. Sokkal több ez, mint közös munka. Csodálom őt, különleges helyet foglal el az életemben.

– Vannak még olyan rendezők, akikhez ennyire közel áll?

– Sokaktól kaptam lehetőségeket, de Pedro más, mint a többiek.

– Fontos önnek, hogy spanyol alkotásokban is játsszon?





– Fontos, hogy dolgozhassam Amerikában, Franciaországban vagy Olaszországban… De nem akarom abbahagyni a saját hazámban való munkát – és minden filmet Pedróval szeretnék készíteni.

– Meséljen a Las Bandidas címűről, amelyben barátnőjével, Salma Hayekkel szerepelt…

– Szerintem jó dolog egyszer-egyszer ilyen kalandfilmet forgatni. Nagyon élveztük Salmával, bár az akciójelenetek elég ijesztőek voltak. Szórakoztató nőnek lenni egy westernfilmben. Megtanultam kezelni a fegyvereket. Sokat kellett gyakorolnom, mire meg tudtam pörgetni őket. A forgatások alatt mindig sok őrült dolgot sajátítok el: például tevegelést! Tudom, hogyan kell elindítani és megállítani egy tevét.

A teljes cikk a 37. héten, szeptember 13-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.