nlc.hu
Aktuális
Az esõ, a szél, a nap, a virág, a veréb – no és a fenyõfa

Az esõ, a szél, a nap, a virág, a veréb – no és a fenyõfa

Amikor Bánsági Ildikót fölhívta Szegõ András kollégánk, nem éppen mámoros pillanatát élte. Sistergõ vehemenciájával vette fel a telefont, és kiderült, a lakásfelújítás kellõs közepén tart: várta a kõmûvest, közben tárgyalt, mérgelõdött, aggódott – és izgult, hogy mibe fog mindez kerülni.




A hét témája a Nők Lapjában:
Mitől vagyunk mámorosak?

Ahogy pálinkát főzni bármiből lehet, úgy a mámor is szinte bármiből fakadhat, csak hinnünk kell benne. A Nők Lapja házi boszorkánykonyhájában készült mámorító koktél összetevői: tánc, szerelem, bor, sport, természet. Fogyasszák örömmel!

További írások:
• „Mindenkinek elmondanám: szeretem” »
• A szervezet jótékony „kábítószerei” »
• Utazások, találkozások, pillanatok »

Az összeállítást készítették:
Mihalicz Csilla, Fejős Éva, Horváth Beáta, Koronczay Lilla, R. Kövér Balázs, Szegő András 
Azért volt egy elejtett mondata, amelyből kiderült számunkra, nem is kell messzire mennünk a mámorért, ha elég bölcsek vagyunk. Azt mondta, csak úgy mellesleg: a mámort ma már számára leginkább az jelenti, ha este kiül a kertbe, és órákig bámulja a fenyőfát.
Neki, akinek élete a sistergés, a féktelenség volt, aki fényes lendülettel hajszolta a pogány örömöket, a felfokozott állapotokat, most egy kerti fában látná meg a mámort?! – gondolkodott el Andrásunk, és visszahívta, hogyan is van ez.

– Nem tudom, mert én is kapkodós, fontoskodó életet éltem évtizedeken keresztül, és a mámor kivételes pillanatokban adatott meg: egy-egy együttlét, megszentelt szituáció a színpadon, becsippentés premier után… Aztán egyszer csak túlestem válságokon, és túl az ötvenen újrakezdve az életemet, kinyílt a szemem másféle boldogságokra is. Talán a napját is tudom. Valami szörnyű áremelés, adóprés, meg miegyebek miatt dohogtunk, és rosszkedvűen jöttem haza Pomázra. Elkezdett esni az eső, és én megéreztem az esőnek és a földnek azt fura, friss illatát, és ránéztem a kertben a reggel óta kivirágzott fámra, és befelé menet megsimogattam a fenyőket, az ablakban láttam, hogy a tearózsa szinte bekukkant, hogy életet hozzon a szobába, és meggyújtottam a mécseseket, és ahogy a lángok misztikus, pajkos fénnyel pislákoltak – akkor elkezdtem másként élni az életet.





Talán vissza is jött valami a gyermekkorom boldogságából, amikor nagyszüleim kertjében a diófa lábánál kucorogva figyeltem órákig, miként járja be roppant útját a nap, figyeltem a fűben mászkáló bölcs csigákat, szívtam magamba a bokrokban nyíló fehér virágok andalító mézillatát. Talán újra felfedeződött számomra, hogy miközben mi az életben cél nélkül kétségbeesetten rohangálunk összevissza, a természet közben teszi a dolgát változatlanul, zseniálisan, tökéletesen. Lehet és kell bosszankodni a politikusok arroganciáján, örülni a pillanat okozta jónak, de a természetben tudjuk megtalálni sorsunk igazi kérdéseinek megfellebbezhetetlen válaszait. Hallgatva az eső csepegését, a szél suhogását, nézve a virág bimbózását, a veréb fürdését a kerti pocsolyában, érezve a nap melegét, a vihar tombolását, majd megnyugvását.


A témáról bővebben a Nők Lapja szeptember 28-án megjelenő 39-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top