Szóval, miről mesélnek az állatok? Például…
Bizalomról, elengedésről
Átütően sárga szemű barátom egy teljesen vad, serdülő vörös tengeri halászsas. Mindössze két napot tölthettem vele, de az nagy megtiszteltetés volt, és örök emlék kezdi történetét Gémesi Zsolt. Egyiptomban találkoztunk, ahol búvároktatóként dolgoztam. Épp egy kirándulóhajónyi német és svájci turistának meséltem az aznapi merülőhelyről, eközben láttam, hogy a közeli szigeten fészkelő sas-pár az élelemszerzés művészetére oktatja gyermekét. A kis mohó túl nagy halat fogott, ami visszahúzta, átáztak a tollai, és a vízben vergődött. A mellettünk lévő hajó személyzete kifogta, majd nem túl hozzáértő módon próbálta megszárítani. Kérdeztem a kapitányomtól, szerinte mi lesz a sorsa. Mikor megtudtam, nem kérdeztem többet, mentem a madárért. Nem könnyen, de odaadták
Leszegett fejjel így adtam tudtára: én nem bántom, elfogadom a felsőbbrendűségét hagytam az ujjaimon ülni, bízva benne, hogy nem eszi meg azokat. Nem ette. Megtanítottam pohárból inni, hogy a sós vizet kimossam a gyomrából. Később halat is kapott. Hagyta, hogy a tollait igazgassam, bár eleinte gyanakodva figyelte, mit teszek-veszek. Aznap egy műanyag ládában vittem haza, egy zsúfolt iránytaxiban. Volt némi ribillió, amikor kidugta a fejét a kosárra terített ing alól, de gyorsan megszokta a sofőr is, az utasok is. Gondolták, ez a vacsorám. Ő pedig egészen a bizalmába fogadott, egy ágyban is aludtunk. Ő a kosarában, én kétrét görnyedve, hogy ne zavarjam. De megérte. Elmondhatatlan érzés, mikor egy vadállat egy bezárt helységben rád bízza magát, és az öledben elalszik
Szerelemről, szabadságról
Ha a nő, az az észbontóan vonzó szuka a közelében tartózkodott, a férfi nem ismert akadályt. Lazán átlendült a kapun és tudottan tilosban járt, hogy szerelmével egyesülhessen. Hajnalonként, még napkelte előtt elindult, hogy találkozhassanak Megesett, hogy az ablakból néztem. Tudtam, hogy vissza kellene hívnom, de nem tettem. Mert azt gondoltam, milyen csodás érzés annak a nőnek, hogy érte, miatta mindent legyőz a szerelme Mosolyogva néztem, kicsit izgultam érte, de valahol büszke voltam rá, amikor láttam, hogy a hajnali sötétben büszkén elslattyog a Nőhöz.
Szöki, mint említettem, ma tizenhat éves. Dorka már csak az emlékeiben él, és ő maga sem annyira fitt, hogy bármikor át tudna lendülni a kapun. Ezért aztán Rumlit, az ifjoncot nem is tanította meg arra, hogyan kell nők után járni. Pedig Rumli is menne Almához, aki történetesen boxer, tehát tiltott gyümölcs. Szöki esetéből tanultunk, és nem engedjük Rumlit szabadon, amikor Alma tüzel. Bár néha elgondolkodom, állhat-e bárki a nagy érzelmek útjába? Egyre többször érzek késztetést: szélesre tárnám a kaput Rumli előtt, hogy beteljesülhessen az ő szerelme is…
További történeteket a Nők Lapja 41. számában olvashatnak, amely október 11-én jelenik meg!