 |
Nemrégiben potyautasként jutottam el Miamiba. Régi barátom, Péter kért fel úgymond idegenvezetőnek, miután útitársa nem kapott amerikai vízumot az enyém viszont még érvényes volt. Ugye, nem lehet egy ilyen kérést visszautasítani?
Ha végre itt a nyár
Magyar idő szerint esteledik, de Miamiban verőfényes a délután, amikor leereszkedik velünk a gép. Akkor vesszük észre, milyen kellemes májusi idő fogad, amikor kilépünk a légkondiból. Süt a nap, kék az ég, csicseregnek a madarak, lengedeznek a pálmafák. Elvarázsol a balzsamos levegő, hiszen december vége van. Most érzem először, mennyire hiányzott a nyár. Mosolyra húzódik a szám, és azon gondolkodom, tényleg ilyen egyszerű lenne? A hagyományos magyar pesszimizmus oka egyszerűen az volna, hogy nálunk nem 12 hónapig tart a nyár?Kikönyökölök a bérelt autó lehúzott ablakán, mialatt átvágunk a városon. A színek újra elkápráztatnak, a fák zöldjétől, a virágok látványától már elszokott a szemem. Annyira felüdít az élmény, hogy a motel udvarán feldíszített karácsonyfa furcsaságán is csak nevetni tudok. Az apartmanért hetven dollárt fizetünk naponta, de tágas, tiszta, és a konyhája is szép. Az Atlanti-óceán csak egy kőhajításnyira van, s mire kipakolunk, a napnyugta rózsaszínre festi az eget és a vizet.
Strandmánia
A jót könnyű megszokni! Másnap reggeli után kifekszünk a strand homokjára. Tűz a nap, a part menti sétányon biciklisek előzgetik a görkorisokat, egyre inkább úgy érzem, hogy én is kijárnék futni, ha itt laknék. Pedig híresen lusta vagyok!
Miami egyik legszebb része Miami Beach, azon belül is South Beach. A homokos part tömve strandolókkal, a többség kigyúrt izmait jön mutogatni, de ez engem annyira nem köt le. A pálmafák során túl fekvő épületsor annál inkább, ez az Ocean Drive, az Art Deco körzet szíve. Élő építészeti múzeumnak is tekinthető, mert ezen a területen több száz ilyen stílusú épület áll, többnyire hotelek és apartmanházak, amelyek 1923 és 1943 között épültek. A nyolcvanas évek végén, miután befejeződött a felújításuk, komoly ingatlanpiaci és turisztikai fellendülés kezdődött, amely a mai napig tart. A gyönyörű pasztellszínű hotelek sora, a Savoy, a Pelican, a Tide, a Colony stílusa egy másik kort idéz, de a kávézók, bárok, éttermek és apró butikok révén tudjuk, hol vagyunk, és milyen évet írunk. Itt élt Gianni Versace olasz divattervező is egy mediterrán hangulatú villában, amíg egy őrült le nem lőtte a kovácsoltvas kapu előtt. Nehéz elhinni, hogy ezen a nyaralóktól nyüzsgő utcán ilyesmi történhet. Gianni palazzója elé még most, kilenc évvel a gyilkosság után is mindennap friss virágcsokrokat hoznak.
Irány Key West!
Amikor már Péter is unja a csinos bikinis nőket, akikből ezrével találni South Beachen, kirándulni indulunk. A Miamitól dél-délnyugati irányba elterülő Floridai szigetek legnyugatibb csücskében fekszik Key West. Az érdeklődő utazó itt unos-untalan Henry Flagler vasútmágnás nevébe ütközik, akit Miami atyjának tartanak, hiszen az ő nevéhez is köthető Miami és Dél-Florida felvirágoztatása a múlt század elején. A nagyvállalkozó eldöntötte, hogy a Floridai félsziget csücskén nem áll meg, és az 1910-es években elkezdte a Key Westre vezető vasútvonal kiépítését. Ez a grandiózus vállalkozás, sajnos, már a múlté, miután 1935-ben egy ötös erősségű hurrikán a vasútvonal nagy részét tönkretette. Az infrastruktúrát végül az autóút építéséhez használták fel.
Imádom ezt az utat. Száz ágra süt a nap, száguld az autó a pálmafák, hibiszkuszok, bougainvillae bokrok között. A szigeteket összekötő út mintha a tenger szintjén vezetne tovább, sok helyütt csak a betoncsík látszik és két oldalról a tenger.
Cikkünk folytatása az Évszakok novemberi számában olvasható.
