Makulátlan bécsi öregúr ősz hajjal, sétabottal, kísérővel. Mint a boldogult békeidőkben. Ezt gondoltam. Aztán, ahogy beszélni kezdett, fekete-fehérre váltott a film. Időnként egy elvtárs felkapta a telefont, és utasított egy másikat: az Orbánt rúgjátok ki! Majd megint egy másik: Orbánt vegyétek fel! Hol a mezőgazdaságot kellett átszervezni, hol a talajvízgazdálkodást. Az öt nyelvet beszélő, diplomás közgazdászra mindenütt szükség volt. Csak hát polgári származású! Meg nem is párttag! Meg kellett szabadulni tőle… Ki az, akinek nem telt volna be a pohár?
Orbán István ma is Bécsben él. S noha majd mindenki útra kelt a menekültek közül, neki soha eszébe sem jutott a hazájától messzebbre költözni. Amikor annak idején a menekültügyi hivatalban közölte, hogy nem szeretne kivándorolni, a kérdezőbiztos döbbenten meredt rá: Diplomás ember, nyelveket beszél, és itt akar maradni? Ausztria akkor még szegény országnak számított, csak egy éve hagyták el a szovjet csapatok. A biztos így figyelmeztette: Nézze, mi befogadjuk, de tudnia kell, hogy a jövőben csak magára számíthat. István elmosolyodott. Pontosan erre várt. Hogy végre kezébe vehesse a sorsát!
Akik mentek, akik maradtak – erről szól A hét témája a 42., október 18-án megjelenő Nők Lapjában!