Kedves Soma!
Próbáltam már a női praktikákat…
Már régóta szerettem volna neked írni, de valahogy mindig elmaradt. Mostanra összeszedtem a gondolataimat és leírom, hogy mi fáj. Nem akarok szex nélkül élni! 31 éves anya és feleség vagyok. Szeretem ezt a szerepet, de valami hiányzik. A férjemmel csak ritkán szerelmeskedünk, kb. havonta kétszer, de van, hogy csak egyszer. És akkor sem tart tovább 5 percnél. Sokszor sírok szex után, mert annyira üresnek és elhagyatottnak érzem magam. Beszéltünk már róla, de rosszulesett neki és megsértődött. És persze minden ugyanúgy folytatódott tovább.
Az egész akkor kezdődött, amikor várandós lettem. Előtte minden rendben volt. Ez már öt éve történt. Terhesen persze még jobban kívántam a szerelmeskedést, de ő nagyon sokszor elutasított. Annyira megalázó volt ez az időszak számomra! Ő is akarta a gyermekünket, nagyon is. Szülés után azt hittem, jobb lesz. Visszanyertem az alakomat, sőt azt mondták, jobban nézek ki, mint előtte. De az én férjem még mindig nem igazán közeledett, vagy ha igen, reggel rám fordult, és három perc alatt lerendezett.
Undorodott a szoptatástól. Ezt nem igazán értettem, hiszen az ő gyermekét szoptattam, és szerintem ez egy csodálatos dolog. Akkor már kezdtem arra gondolni, hogy valami nem stimmel nála az anyasággal kapcsolatban. Azt meg kell említenem, hogy az anyjával nem túl jó a kapcsolata, néha elég durva is. Én már nem A NŐ vagyok a szemében, hanem a felesége? Amúgy szeret, és sokszor ölelget, puszilgat, még szexuális célzásokat is tesz, de ennyi.
Próbáltam már a női praktikákat, ruhákat, segédeszközöket… stb. Én azt szeretném, ha valaki férfiasan leteperne az ágyra, törődne vele, hogy nekem mi a jó… Ha a kisfiam nincs velünk, akkor sem használja ki a helyzetet. Nem hinném, hogy megcsalna. Ahhoz túl lelkiismeretes és szeret. Én is szeretem őt. Sokszor megfordult már a fejemben, hogy megcsalom, de nem akarom, hiszen én vele szeretnék szerelmeskedni.
Miért kell mindennek így megváltoznia, ha az ember sokáig együtt van a párjával? Tudom, hogy a férfiak máshogy működnek, mint mi. Lánykoromban ilyenkor bepasiztam, volt, hogy egyszerre több is volt. Az őszinteségemmel sincs baj, mindig megmondom, ha probléma van. De most befordultam. És már belefáradtam a várakozásba, a trükkökbe. Azt akarom, hogy ismét igazi nőnek érezhessem magam. Nem akarok elhervadni, nem akarok szex nélkül élni! Kérlek, írd meg, hogy mit tehetek. Hogyan kell szublimálni a szexuális energiánkat?
Köszönettel: egy feleség a sok közül
Kedves öleletlen feleség!
Itt nem szublimálni kell, hanem megélni kellene! Úgyhogy a férjeden lenne jó segíteni, nem veled van a gond. Neki van stressze a nőkön, az anya és szerető integrálásán. Freud fél évszázaddal ezelőtt azt mondta, hogy a férfiak egyik legnagyobb tragédiája az, hogy szétválasztódik bennük a nő két külön lényre: az anyára, a tisztes, tiszteletre méltó feleségre és a szexuálisan vonzó, kívánatos nőre. Elhiszem, hogy az elmúlt korokban ez tipikus probléma lehetett (Freud korában például perverziónak számított az orális szex is), viszont a ma nője már képes egyesíteni önmagában az anyát, a nőt és az önmagát megvalósítani tudó szellemi lényt is. Soha ilyen lehetőség nem adatott meg a komplexitásra, mint most!
A következőkre alapoztam a fenti kijelentésemet (stressze van az anya és a szerető integrálásán): Az egész akkor kezdődött, amikor várandós lettem, Undorodott a szoptatástól, az anyjával nem túl jó a kapcsolata, néha elég durva is. Önmagáért beszélnek ezek a mondatok. Az anyaságon, az anyján, és úgy tűnik, a saját orális korszakában történteken olyan stressze van, ami azt váltja ki belőle, hogy képtelen továbblépni. Visszazuhant a múltba, letapadt a saját sérülési pontján.
Ezt feloldhatja kineziológus is, vagy pszichológus. A két módszer közötti alapvető különbség az, hogy a kineziológia nem hoz fel mindent tudatos szintre, egyből az energetikai blokk közepébe nyúl. Úgy képzeld el, mint amikor egy hagyma közepét kiveszed, automatikusan azonnal leperegnek a levelek, míg a pszichológus lépésről lépésre jut el, rétegenként a hagyma közepéig. Nyilván ez hosszabb folyamat, intenzívebb önismereti út. Mindenesetre az biztos, hogy foglalkoznia kell magával a férjednek. Bár ahogy írod, teljesen gyermeteg módon reagál: Beszéltünk már róla, olyankor rosszulesett neki és megsértődött. Vagyis visszaesett a múltba (azaz regrediálódott), kb. 5 éves szintre. Valahogy mégis meg kell vele értetni, hogy úgy a saját, a te és a család érdekében tennie kell magáért, érted, értetek! Nem lehet ennyire önző és gyáva! Nem csodálom, hogy sírva fakadsz a havi 1-2 ejaculatio praecoxos (korai magömléses) szex után. 3-5 perc ugyanis annak számít. Ennyi nemi élet nemcsak hogy szánalmas, de beteges is. Ahogyan az is beteg reakció, hogy undorodott a szoptatástól.
Jó, oké, felismerted, hogy bizonyos testi-lelki működéseiben nem egészséges. Mit tegyél? Ráadásul egy olyan emberrel, aki retteg attól, hogy szembenézzen önmagával, és a probléma hallatán bedurcizik, mint egy kisóvodás. Én szembesíteném őt még akkor is, ha fáj neki. Vajon hogy reagáltad le, amikor gyermeteg elhárításként még ő sértődött meg? Remélem, nem kezdted el sajnálni, hogy fájdalmat okoztál neki? Nem gyűrted vissza magadba a fájdalmad és mondandód, mert neki rosszulesett?! A tapintat nagyszerű dolog, és sokszor szükség is van rá, máskor viszont nagyon is lehúzó, hiszen arról szól, hogy akivel tapintatosak vagyunk, arról nem feltételezzük, hogy képes feldolgozni az őszinteséget, a valóságot. Tehát nem bízunk benne, hogy képes fejlődni, úgyhogy innentől kezdve a tapintatunkkal lehúzzuk őt. Muszáj, hogy szembenézzen a saját fájdalmával, ha változni akar! HA változni akar…
El kell neki mondanod, éppolyan őszintén, ahogyan nekem, hogy nem tudsz szex nélkül élni. Egyetlen egészséges nő sem tud. Akik másképp vélekednek és élnek, mind megbetegszenek. Vannak, akiknek a méhét veszik ki, cisztákat gyártanak, miómát, méhnyakrákot, daganatot… stb., és aztán csodálkoznak, hogy ez vajon miért épp velük történt meg? Biztos a szennyezett levegő és a sok rossz minőségű étel miatt… (persze nem kételkedem, hogy más szinten az is megteszi a magáét). Épp ezért utálom, és utasítottam eddig vissza minden olyan felkérést, ami azt promotálja, hogy: harcoljunk a mellrák ellen! Ja, mintha valami tőlünk független, rajtunk kívül álló gonosz erő lenne, amihez nekünk semmi közünk, és ártatlanul, védtelenül épp ránk is lecsaphat… Ostoba, hazug önámítás!!!
 |
Nyilván nem lehet megmondani, hogy mennyi szex a normális, hiszen mindenkinek egyéni, hogy milyen a vérmérséklete, de én ilyen fiatalon azt mondanám, hogy a hetente 2 szeretkezés az (ami nem 5 perces műfaj, bár időnként az is jó, ha ilyen rövid. Mondom: időnként…), amit én optimálisnak tartok. Ez lehet 1 is, 3 is, 4 is, de a havi egy vagy kettő??? Ezt be ne adja a férjed neked, hogy egy egészséges nőnek elég! Akinek ennyi elég, vagy frigid (szintén lelki blokkokból ered), vagy magát, vagy a másikat nem szereti. Nagyon fontos a rendszeres és jó szex! Minden klasszabbul működik olyankor! A munka, az emberi kapcsolatok, a gyereknevelés, még az adóbevallás is! Lehet látni, hogy ki az, akit rendszeresen ölelnek és tisztességesen megszeretgetnek, és ki az, akit nem. (A fent elmondott számok teljesen szubjektívek, van olyan is, hogy épp nincs szexuális periódusban az ember, vagy hogy nagyon is abban van, én ezt fiatal házasoknak való nagy átlagnak gondoltam.)
El kell mondani, meg kell tudnod értetni a férjeddel, hogy ha szeret, és tényleg szeret, akkor dolgoznia kell azon, hogy elinduljon a változás! Hogy ez pszichológus, kineziológus segítségével fog-e menni, nektek kell megérezni! Ha nem fektet energiát a változásba, és továbbra is minden marad a régiben, az nyilvánvalóan negatív következményekkel jár. (Még ennél is többel: Sokszor sírok szex után, mert annyira üresnek és elhagyatottnak érzem magam. Pedig hát ez sem kevés…)
Rengeteget fog adni neki a múlt lefojtott sérüléseivel való szembenézni tudás, a letapadt energiák felszabadítása sokkal több mindenre fog kihatni, mint a nemi életetek! Ha nem lép, megbetegíti magát! Nem lehet egy életen át következmények nélkül a szőnyeg alá söpörni a problémákat! Légy vele ebben az intenzív önismereti, öngyógyító, nagy belső erőket, bátorságot igénylő időszakban nagyon türelmes, megértő, elfogadó, támogató! Éreznie kell, hogy a problémáival együtt szereted, természetes, ez a normális párkapcsolat alapja. Ez a ti közös történetetek. Bizonyára még közelebb kerültök majd egymáshoz általa. Kívánok sok-sok erőt, bátorságot, türelmet, és nagyszerű szeretkezéseket!
Soma Mamagésa
Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu
