Két ellenmondó vélekedéssel szoktam magam sokkolni jó és rossz perceimben. Amikor az utóbbiak szorításában vergődöm közben az álmosságtól vakon küzdök a mosogatóban tornyosuló edényhegyekkel éjszaka , akkor határozottan tudom, hogy nincs a földön még egy olyan rabszolgaságra született nő, mint én. Ám amikor jó perceimet élem például vasárnap délelőtt a férjem húst klopfol a konyhában, közben én írok az emeleten , akkor vigyorogva mondom magamnak: Ildi, zseni vagy! A férjnevelés zsenije!
Amióta a kölykök gyereke(ke)t is csinálnak, nincs ilyen királynői sorom. Mert az aprónép kívánságait gyorsan kell teljesíteni! És egy férfi még ha rendes is rákészül a főzésre Ám amikor a kétéves Ádám olvatagon rám mosolyog a kék szemével mammama csinájj pajacsintát!, vagy Patrick bűvöl hasonló tekintettel maman, csaszi! , akkor mammama percek alatt palacsintát rittyent, és megsüti a császárszalonnát.
Utóirat: Lelkem képernyőjén megjelent sok megbotránkozott olvasó: micsoda feleség-anya-nagymama ez a V. Kulcsár! Szegény férje Azt javasolom: egy vasárnap délutánon nézzék meg a konyhámat! Egyetlen tiszta edény sincs! Mert egy férfi vagy főz, vagy mosogat. Az én kedvesem főz. Aztán mosogatok. Szóval csak azért is szegény én!
FÓRUM! A te családodban mi a helyzet a munkamegosztással? Kinek, mi a feladata, és boldogan vállalja-e azt? Szólj hozzá a fórumban!
A Nők Lapja 43. száma október 25-én jelenik meg, további történeteket találsz benne a családi munkamegosztással kapcsolatban!