Alkalmi szex kíváncsiságból – Megéri?

Kedves Soma!

22 éves leányzó vagyok, valamivel több mint két éve boldog párkapcsolatban élek az én fantasztikus barátommal. Szerelemben és szexben is ő volt nekem az első, és én is neki. Mindketten komolyan úgy érezzük, hogy pár éven belül szeretnénk összeházasodni. A kapcsolatunk elején természetes volt, hogy mi csak egymásnak létezünk, de néhány hónap múlva ugyanilyen természetesen merült fel az is, hogy „megismerjünk” másokat is. Ez nem az egymás iránti szeretet-szerelem hiányából fakadt, pusztán – szerintem – természetes kíváncsiságból.

Erről beszéltünk egymással, és kölcsönösen megengedtük egymásnak a kapcsolatunkon kívüli szexet. Azóta eltelt majdnem két év, és még egyikünk sem „lépett félre” (bár ez rossz kifejezés, mert a dolog megengedett). Szerinted érdemes lenne tapasztalatokat gyűjtenünk, kielégíteni a kíváncsiságunkat, vagy inkább örüljünk ennek a meghitt, zárt kapcsolatnak?
Félek, hogy ha most nem merünk a vágyainknak, libidónknak élni, akkor talán negyvenévesen akarunk majd fűvel-fával lefeküdni, mondván, hogy ez kimaradt az életünkből, pedig nekünk is jár. Ha ezt végiggondolom, inkább úgy érzem, hogy sokkal jobb lenne most még kvázi szabadon, huszonévesen kiélni ilyen irányú vágyainkat, mint idősebben, családosan.

Viszont sok helyen olvastam/hallottam olyan véleményt, hogy a nyitott kapcsolat megöli a szerelmet, tönkreteszi a kapcsolatot, féltékenységet szül, még akkor is, ha a pár előtte biztos volt abban, hogy a kapcsolatuk ennél erősebb. Megjelenhetnek az addig ismeretlen összehasonlítgatások, elégedetlenkedések.
Sem én, sem a párom nem vagyunk féltékeny típusok, mindig mindent őszintén megbeszélünk egymással. A nyitott kapcsolatnak erkölcsi akadályát nem látjuk (mivel nem bántanánk meg egymást vele, és természetesen a „külső” felet sem). Viszont ha egyszer már kipróbáltuk, akkor nincs visszaút, soha többé nem mondhatjuk, hogy te csak az enyém, én csak a tied (persze lélekben így maradna, csak testileg nem).

Egyáltalán fontos az, hogy egy pár egész életében csak egymást ismerje, vagy ez is csak egy társadalmi szokás? Ha valakinek „szingliként” van sok kalandja, az ma már elfogadott, de ha egy kapcsolatban csinálja ugyanezt, azt még ma is sokan (pl. azok a barátaim, akikkel erről beszélgettem) helytelenítik. Ha mi tényleg összeházasodunk, és közben tartjuk magunkat a monogám szabályokhoz, az azt jelenti, hogy nekünk már nincs lehetőségünk a kalandozásra. Ha mégis megtesszük, lehet, hogy a jól működő kapcsolatunkat tesszük kockára?

Tudom, hogy nem ez az élet legnagyobb problémája, én mégis nagyon örülnék, ha megírnád a véleményedet ezzel kapcsolatban. Mindig sokat tanulok a gondolataidból.

Előre is nagyon köszönöm a válaszodat!
Csipkebogyó






Kedves Csipkebogyó!

A felnőtté válás lényege, hogy magad hozod meg a döntést (ez nyilvánvalóan egy magányos út), és magad is vállalod a felelősséget. Mivel az új évezredben elindult egy folyamat az individualizáció felé (még ha picike léptekben is), már nem lehet olyan könnyen magunkra húzni a sztereotípiákat. Nagyanyáinknak még nem kellett gondolkodni, ebből a szempontból egyszerűbb is volt az életük. Pontosan le volt osztva: mit szabad, nem szabad, kell és lehet. Igaz, önismeretről szó sem volt. Az csak bezavart volna a képbe. (Ezért is volt régebben az, hogy a magasabb szintű tudás csak a kiváltságosoké lehetett: papoké, uralkodóké, bizonyos tudósoké, művészeké. A nép ezt nem kaphatta meg, mert még kinyílt volna a csipája, aminek következtében elkezdett volna kételkedni, és nem lett volna olyan könnyen irányítható…)

Ez a kor viszont elhozta a tudást. Iszonyú mennyiségű információt zúdít ránk, és szabadon választhatunk. Sűrű, izgalmas, kaotikus időszak ez, ha most valaki nem tanulja meg a belső hanggal, az isteni önvalóval való kapcsolatteremtést, az birkaként lesz továbbvezetve vagy félrevezetve (most trend-„apu” mondja majd meg, mi a pálya, és ő mani-pulál), vagy elvész, vagy elszáll valami fanatizmusban, hogy valami által vezetve legyen, mert nincs belül tartóoszlopa.

Úgyhogy amit kérdezel, azzal kapcsolatban az a véleményem, hogy nincs szabály, teljes mértékben egyéni, hogy kinek mi az útja, és kinek mi jó. Ugyanazon dolog egy embert lehúzhat, egy másikat pedig felemelhet. Egy tavalyi levelemben már írtam arról a párról, akiket egy baráti vacsora kapcsán ismertem meg. 35 körüli volt a férj és a feleség is, gimi óta együtt voltak, éppúgy, mint ti, csak ez a kapcsolat volt az életükben, és majd kicsattantak a boldogságtól. És az elmúlt hónapokban ismét megismerkedtem egy ilyen párral. Az asszonyka 37, a férje 39 éves. Hosszan beszélgettem a nővel, és azt mondta, hogy neki annyira jó a férjével, hogy nincs mit keresnie másban. Nincs hiánya. Emiatt igazából feszítő kíváncsiság sincs benne. És ahogy néztem őket, kicsit irigyeltem is… Érződött, szinte sugárzott a köztük levő erős kötelék, olyan volt, mintha valami szentségteljes bura lett volna rajtuk. Nem egyszerűen összetartozás, hanem az a plusz, hogy mindketten rendelkeznek valamivel, ami csak a másiké lehet. Ehhez persze az kell, hogy tényleg a másik feled legyen a másik. Anélkül nem működik. És ha megtaláltad a párodat, akkor igazából mit is keresel másokban?

Vegyél elő egy papírlapot, és készíts mérleget! A jobb oldalra írd fel, hogy szerinted mit kaphatsz a dologtól, a bal oldalra pedig, hogy mit veszíthetsz, avagy mivel kell fizetned mindezért. Nyilván nem kerül minden a papírra (hisz az élet mindig mást hoz, mint amit elképzelünk), de akkor is segíteni fog a dolgok végiggondolásában. (Én már évek óta használom ezt a módszert, sokkal könnyebb így döntenem.)

Tehát mik kerülhetnek föl arra a lapra? Gondoljunk végig néhányat!

Jobb oldal:
– Ha nem gyártunk bűntudatot, a szexualitás egy nagyon intenzív és kellemes ön- és emberismeretet nyújtó lehetőség. Az igazi, klassz, felszabadult szexben ugyanis nem lehet viselkedni. Ott kijön az ösztön, az emberek valódi arca. Itt érhetnek meglepetések, lehullhatnak azok a sztereotípiák, amiket akarva vagy akaratlanul egy karakterhez tapasztunk.

– Éppúgy, ahogy egy tánc mindenkivel más, úgy a szex is. Ha valaki annyira szereti a szexet, hogy érzelmek nélkül is fel tud szabadulni, akkor megszámlálhatatlan ízben tudja élvezni a gyönyört, csakúgy, mint egy gourmand a nemzetek konyháit.

– Az új impulzusok egyre inkább fejleszthetik az egyén szexuális kultúráját. Folyamatosan új dolgokat tapasztal, ami rá is hatással lesz. Gazdagabbá válik, ami sok minden másra is kihat.

Bal oldal:
– A kíváncsiság és próbálkozás sokféleképpen elsülhet. Elmehet akár egy megszállott keresésbe, rá lehet kattanni, mint egy kokainista az anyagra, aki egyre többször és egyre jobb anyagot hajt föl. (Ugyanis minél jobban hozzászokik, annál nagyobb dózis kell neki.) De okozhat csalódást, undort, önundort, nemi betegségeket is.

– Az a fajta szentség, hogy mindkét fél hű egymáshoz (ha ez nem elfojtásból ered), speciális köteléket jelent. Ezt egyszer lehet elszakítani. (Hozzáfűzöm, hogy ennek többféle példáját láttam. Két idős házaspár is eszembe jut. Az egyiknél a férjnek kivették a prosztatáját, a feleségnek a méhét. Már semmit nem szerettek együtt csinálni. Csupán a megszokás és a „tisztesség” tartotta őket össze. A másik párnál több mint 30 éve tartó szerelmet, hűséget és boldogságot láttam.) Tehát ez is egyéni. 

– Beléphet a féltékenység a képbe, ami rengeteg energiát elfolyat. (Most eszembe jutott a zseniális „Veszedelmes viszonyok” című film, ahol csak játéknak indult a dolog, aztán egészen mást hozott… Érdemes lenne megnéznetek.)

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de persze még nagyon sok oldala van a dolognak. És mint tudjuk, a mi duális planétánkon mindennek van előnye és hátránya. (Ahol nap süt, ott árnyék is van természetesen.) Gondolj bele! Nagyon egyszerű példát mondok. Hűvös van, fel kell öltözni. Csak 3 pulóver van, ennyiből lehet választani. Persze jobb lenne, ha több lenne, csinosabban, változatosabban lehetne öltözni, de a funkciónak ez is megfelel. Melegít, és nem megy el egy csomó idő a válogatással és a „tollászkodással”. Viszont ha van 90 pulóver, azonnal bonyolultabb a helyzet. (Ilyenkor szokták sokan azt érezni, hogy nincs mit fölvenni…) Sokkal nehezebb lesz választani. Elképzelhető, hogy ezáltal finomodik az illető ízlése, és egyre tudatosabb lesz, de az is, hogy egyre bizonytalanabb, mert az életben is átéli ezt a gazdag palettát, a választási lehetőségek hatalmas skáláját. Ez is személyiségtől függ, hogy kiben hogy csapódik le. De az biztos, hogy mint mindennek, ennek is van előnye és hátránya.

Nem tudom, mennyire vagy ösztönös vagy kontrollos. Hogy neked mi a jó, azt csak te döntheted el! Az mindenképpen fontos, hogy törekedjünk a tudatosságra. Viszont az sem jó, ha valaki túlkontrollos, éppúgy, ahogy az sem, ha az ösztönei rángatják. Az elfojtások, hazugságok (mindegy, hogy másnak vagy önmagunknak) megbosszulják magukat, éppúgy, ahogy a mohóságok és a túlkapás. De ezek is annyi tanítást hozhatnak!
Én több szempontból sem mondhatom meg neked, hogy mit tegyél vagy mit tartok helyesnek! Ugyanis én nem hiszek abban, hogy létezik olyan szabály, hogy a párkapcsolatban csak ez vagy az a követendő. Kinek hogy. Kinek mi kell. És ez minden felnőtt ember egyéni útja, nem mondhatjuk meg egymásnak, hogy mit tegyen a másik!

És még egy fontos dolog: nehogy azt hidd, hogy ha most esetleg kitombolod magad, az feltétlenül azt fogja majd magával hozni, hogy harminc-, negyven-, ötvenévesen majd nem vágysz másra. Ezt nem lehet előre tudni. Nem lehet „bebiztosítani” magunkat a vágyak ellen azzal, hogy huszonéveink elején habzsoljuk a szerelmet, és ezáltal úgymond „kiéljük” magunkat.

Amit viszont javaslok: kezdd el írogatni azt a papírt, mindkét oldalán! Írd föl rá a saját gondolataidat, érzéseidet, de akár kérdezz meg olyanokat is, akiknek adsz a véleményére. Egy idő után érezni fogod, hogy a mérleg serpenyője merre billen. (És ettől függetlenül az élet még mindig hozhat váratlan meglepetéseket…)
A fődolog pedig – mint mindig és mindenkinél – az önismeret. Dolgozz azon, hogy egyre inkább képes legyél meghallani a belső hangot, a te isteni önvalód hangját, mert ő/te tudja/tudod, hogy mi kell neked valójában. Nekem ebben sokat segít a transzlégzés is. Most megint elkezdtem járni, de privátban vagy kis csoportban, ilyen mélyen nem akarok túl sok aurában megnyílni. (Itt 1-2-3 főt fogadnak, ha érdekel, nézz utána ezen a weboldalon »
De millió más módszer és út van még, be lehet gyűjteni őket, mint azt a sok pulóvert… Azt vedd föl, amiben igazán te vagy, amiben igazán jól érzed magad! Minden jót!

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu