Néhány nap és itt a Karácsony, a szeretet ünnepe, ahol találkozik a család: lányok, vejek, unokák, mindenki, csak a MAMA nem…
Gondolatai közepette leptem meg, mikor becsöngettem hozzá.
Kezit csókolom, Ildike vagyok, jöttem, hogy meghívjam a szülinapomra, szentestére!
Könnyes szemével rám nézett, valami derengett neki… Igen, igen az egyetlen lányunokám, aki december 24-én született 30 évvel ezelőtt. Akkor Ő volt a legértékesebb ajándék…1976. december 24-e 02:12 perc Ezt már Ő nem élhette meg…
Éreztem rajta, hogy nincs most velem, hangfoszlányaim eljutnak hozzá, de lélekben ŐT keresi, Gondoltam, megajándékozom.
Öltözz Nagyapa, megyünk sétálni!
Karon fogtam a 90 éves “Kisöreget”, és húztam ki a csípős levegőre Hova megyünk?- kérdezte Csak figyelj, és halgass a szívedre. Róttuk a köröket, körülöttünk fiatal anyukák babakocsit toltak, mosolygós szerelmespárok sétáltak és csókolóztak a fagyos téli napsütésben.
Egyszer csak megérkeztünk.
Kinn álltunk a Belvárosi Temető kapujában. Menjünk a Mama sírjához!-mondtam.
Karácsony előtt volt pár nappal, a temetők üresen kongtak, elszáradt, megfagyott virágok borították a sírokat, a halottak napja utáni virágkoszorú megadta magát az enyészetnek, megöregedtek, mint mi is. A felejtés és az emlékek árnyai lengtek minket körül.
Figyelj Nagyapa, el akarok Neked mondani valamit!
KISBABÁT VÁROK!!!
Ránéztem a Nagyapámra.
Szeméből könnyek gördültek le arcán, mélyen barázdált állán egy csepp megcsillant a téli napfényben.
Magamhoz öleltem, meleg volt a teste, lüktetett a szíve.
Köszönöm Kislányom!-rebegte elhaló hangon. Tudod, hogy Nagymamád mennyire szeretett volna dédunokát, de nem érte meg az örömhírt, és most itt elmondtad neki is. Ennél nagyobb örömet nem is szerezhettél volna nekünk Nagyszüleidnek!
A 30 éves kisunokám ÉDESANYA lesz. Bárcsak élnék még 8 hónapot, hogy lássam egy új ÉLET megszületését – és utána könnyű szívvel halok meg…
Összeölelkeztünk, és felnéztünk az Égre, ahonnan a MAMA mosolygott le ránk az Angyalok közül.
Mintha megváltozott volna minden, a Mennyek kapujából integetett felénk…
Nagy hópelyhek hullottak ruhánkra, arcunkon a boldogság könnyei és a friss hólé csorgott, amikor elindultunk hazafelé…
Dr. Sebő Ildikó
